Nagyböjt

 

 

 
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” Mt 5:8
   ...
 
Általánosságban elmondhatjuk, hogy már a régi egyiptomiak, perzsák, görögök, indiaiak, mohamedánok és zsidók vallásában fontos szerepet kapott a böjt, igaz, más-más formában és céllal.
Egyes ókori civilizációkban a böjtölés elsősorban a papok és papnők felkészülése volt az istenség megközelítésére, ezen kívül pedig a böjtöt eszköznek is tekintették az istenek kiengesztelésére.
 
A vallási rítusokban fontos szerepet tölt be a böjt – az aszkézis, az önmegtartóztatás és a megtisztulás jelképeként. Ha tehát végigtekintünk a vallások sokszínű kavalkádján, mindenhol megtaláljuk a böjtöt, mint spirituális áldozati cselekedetet. Sőt, ma már a modern „wellness-kultúrának” is szerves része lett a böjt, ennek megfelelően az egészséges életmód hívei már nemcsak a testi, hanem a lelki-szellemi megtisztulás reményében is gyakorolják ezt a hagyományt.
Ma tehát a böjtben a megtisztulás ideig-óráig való élményét keresi és találja meg sok ember. Ez azonban úgy gondolom még nagyon kevés. Az Isten igéje minket ennél sokkal messzebb akar elvezetni. A megtisztulás ideig-óráig való élményénél sokkal többet akar nekünk Isten adni. Nekünk, keresztyén embereknek, úgy gondolom, a hitünk alapján kell keresni a megtisztulás útját a böjtben, és nem azért mert ma éppen divat lett a böjt. A Hegyi beszédben Jézus egy drága ígéretet adott nekünk: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”(Mt 5:9). A böjt ebben segíthet nekünk, hogy a megtisztulás útján haladva, Istennel való közösségünk erősödik.
 
1.      Mit értünk megtisztuláson?
 
A megtisztulás (lat. purgatio, purificatio): tág értelemben a szennytől való megszabadulás, mosdás, fürdés. Teológiai értelemben a bűntől való megszabadulás, a megtérés következménye. A lelki életben a tökéletesség útjának első szakasza a megtisztulás útja. Az Ószövetségben a kultikus tisztátalanság megszüntetése lemosás, mosakodás, vérrel meghintés, izzó parázs érintése tisztulási áldozat révén volt lehetséges. A tisztátalanná vált cserépedényeket össze kellett törni; más edényeket elég volt kisúrolni és kiöblíteni. A zsákmányolt holmiból azt, ami állta a tüzet, tűzbe kellett vetni, a többit vízzel kellett lemosni. Az Újszövetségben Jézust a farizeusok és az írástudók többször is megvádolják a mózesi tisztasági törvények és az ahhoz kapcsolódó későbbi zsidó hagyományok megszegésével. Jézus újra és újra arra mutat rá, hogy a külső megtisztulás semmit sem ér, ha belül az emberi szívben nem történik változás. Itt a Márk evangéliumából olvasott szakaszban Ézsaiást idézi Jézus: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.” (Mk 7,6). Jézus tanítása szerint a tisztátalanság nem kívülről jön. Bizonyos ételektől való tartózkodás, még önmagában nem teszi tisztává az embert, sőt Jézus szerint a tisztátalanság igazi forrása ott belül, az emberi szívben van!
A tisztasággal kapcsolatban Jézus a Hegyi beszéd boldogmondásaiban így tanít: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). Ennek az igének megértésében Szent Ágoston egyik gondolata segített: „Ha valaki látni akarja az Istent, ne menjen messze földre Istent keresni. Térjen be saját szívébe. Ha abban szeretet honol, akkor ott - amennyire ez a földön lehetséges - megláthatja az Istent. Mert az Isten szeretet.”
 
2.      Miért van szükségünk böjtre, megtisztulásra?      
 
A böjt lényege Jézus tanítása szerint abban van, hogy az igazi megtisztulás belülről, az ember szívéből induljon el. S a megtisztulás célja és jutalma nem önmagunk tökéletességének elérése, hanem a tökéletes Isten felismerése és meglátása.
Tudjuk, hogy a testi szem is csak akkor lát, ha tiszta. A szívnek is van szeme. Akkor látja meg az isteni valóságot, ha tiszta. A szív az ember legbensőbb titka. Benne születnek a gondolatok, érzelmek, elhatározások.
Jézus nagyon fontosnak tartotta a benső, láthatatlan szív tisztaságát. Jaj, annak az embernek, akinek a szíve nem tiszta! Az ilyen szívből származnak „… a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok, valamint istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, s ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Mk 7, 21-23)
A tisztátalan szívnek ebből a leírásából azt is megérthetjük, hogy milyen a tiszta szív. Olyan szív, amelyet nem az önző, másokat megkárosító gonoszság tölt el, hanem az Isten szívével egyesülve mindenkit szerető jóság.
Jézus a szívünkkel kapcsolatban egy másik dologra is figyelmeztet: „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól…” (Lk 21,34). A szív tisztaságát, a szív szemének tisztánlátását, nemcsak a szenvedélyeinket kiélő mámor és tobzódás szennyezheti be, vakíthatja meg, hanem elnehezítheti az élet gondjaiba való elmerülés is. A tiszta szív elsősorban az Isten országát keresi, a szeretetet követi. Ha így tesz, akkor kezd tisztán látni, meglátni a másik embert, s a másik emberben meglátni magát az Istent.
            Jézusnak a tisztaszívűségről mondott boldogmondásából láthatjuk és érezhetjük, hogy Ő nem ideig-óráig való megtisztulást és boldogságot akar nekünk adni, hanem az életünket a maga teljességében szeretné boldoggá tenni. Ha valaki átadja a szívét Jézusnak, ha valaki az életét Jézus Krisztus uralma alá rendeli, akkor megtapasztalhatja, hogy a belső, lelki életében minden megváltozik. Ebben van a keresztyén böjt lényege és értelme, és ebben különbözik a ma oly divatossá vált böjtkultúrától, a keresztyén böjt igazi értéke.
 
3.      Milyen a böjt helyes gyakorlata?
 
A böjt igazi értelme az elcsendesedés, az Istenre figyelés és az önvizsgálat. A cél az, hogy kapcsolatba kerüljünk legmélyebb valóságunkkal, szívünk legbelsőbb részével, ahol az életünk forrása van. Ez bizony nem könnyű dolog, mert mi általában létünk felületén élünk, s legtöbbünk elvesztette a kapcsolatot azzal a maggal, amely legmélyebben van bennünk. Sőt az oda vezető utak általában alig járhatóak.
Ezt a belső életet, amelyet a modern pszichológia a „tudattalan” vagy az „identitás” fogalmakkal fejez ki, nemcsak a pszichológia sejtette meg. Sőt valójában a pszichológia, amikor erre a megsejtésre építi egyes elméleteit és fejtegetéseit, igen régi megállapításokat elevenít fel, amelyek a keresztyén egyház tanításában már régóta megtalálhatók.
A végsőkig leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatjuk, hogy minden ember legmélyén ott van a „szív”. Ez nem merül ki az „értelemben” vagy „észben”, mint a gondolkodás és érvelés képességének megjelenítőiben. Ennél sokkal mélyebb valóság, a szív mélyével, az emberi lélekkel azonos. A régi egyházatyák szerint a „szív” Isten helye bennünk, és itt található az a szeretet terv is, amelyet Isten alkotott rólunk. Sajnos azonban nem könnyű az embernek utolérnie magában Istennek ezt az akaratát. A bűneset következében ugyanis elhomályosult az emberben Istennek ez a vágya, amely minden emberben a belső egység forrása. Ezért nyugtalan és békétlen az emberi szív, s ezért nem tud máshol, csak Istenben megnyugodni. Ehhez azonban valóban új szívre, tiszta szívre, újjáteremtett szívre van szükségünk.
Ez a tisztaság utáni vágy vezette az ószövetségi választott népet is. Izráel népe a ceremoniális követelményeknek kínos gonddal igyekezett eleget tenni, de végül is azok betartása csak akadályt és terhet jelentett. Vallásos életük tele volt szabályokkal, korlátozásokkal és külső tisztátalanságtól való félelemmel. Nem törődtek azonban azokkal a foltokkal, amelyeket a gonosz gondolatok, a haszonlesés és a gyűlölködés okozott lelkükön.
Krisztus szavainak – „Boldogok, akiknek szívük tiszta...” - sokkal mélyebb a jelentése, mint annak, amit világi értelemben „tisztának” neveznek.
A tiszta szív alatt elsősorban a bűntől megtisztított szívet érthetjük, azonban a bűntől megtisztított szív egyik nagy jellemzője a teljes osztatlanság. A tiszta szív osztatlanul Istené.
Mit jelent ez? Sokan azt mondják: hisznek Istenben, olvasnak bibliát, de azért még a horoszkópot is elolvassák. Horoszkóp és Isten. Vagy: hisznek Istenben, de ha az egészségükről vagy a szerencséjükről van szó, mégis lekopogják, nehogy valami baj történjék velük. Isten és babona. Mások azt mondják: hisznek Istenben, de templomba járni, Isten Igéjét hallgatni nem érnek rá. Isten és Isten nélküliség.
Vajon úgy működik-e a mindennapi életünk, hogy Istent megkérdezzük a dolgaink felől, és az ő vezetése szerint éljük a mindennapjainkat? Vagy fordítva: éljük a mindennapi életünket a magunk rohanásában, és ha esetleg belefér a szívünkbe, időnkbe, gondolatainkba, akkor még Istenre is szánunk néhány percet?
A tiszta, osztatlan szív nem valami elvont, misztikus dolgot jelent, hanem céltudatosan odaszánt szívet. Hogy ezt ki hogyan éli meg, ebben lehetnek különbségek. A lényeg, hogy a cél legyen Isten, az Őbenne való élet, az Ő akaratának keresése, megélése. 
A megosztott szívű ember bizonytalan járású, kétfelé sántikáló ember. Mivel több felé szeretne menni, ezért sehová sem jut el. Aki viszont Istennel járja az életét, az megtapasztalhatja, hogy Isten vele van és vezeti életének minden helyzetében. Bízzuk rá magunkat osztatlan szívvel!
 
4.      Hogyan kaphatunk tiszta szívet?
 
            Isten Igéje úgy beszél a szívről, mint ami megromlott a bűn miatt. Jeremiás könyvében olvassuk: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni? (Jer 17,6). Isten Igéje azt mondja, hogy nincs értelme annak, hogy az ember szépítgetni igyekszik a szívét, az életét. Bűnös vagyok, de kicsit jobbítok rajta, esetleg kicsit sározok a másikon, azzal is tisztábbnak látszom, egy ideig még titkolni is lehet a dolgokat… és így tovább, sorolhatnánk emberi taktikáinkat.
Isten egy olyan megoldást ajánl, ami végleges: a szívcserét. Ezt olvassuk Ezékiel próféta könyvében: „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új Lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én Lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ez 36,25-27).
Amikor az ember átadja a szívét Krisztusnak, akkor az addig bűn miatt sötét szívben megjelenik egy nagyon picike fehér pont, amely a Krisztussal való állandó kapcsolat által folyamatosan növekszik. Továbbra is lesznek bűnök az ember életében, de a szív célja változik meg: eddig nem érdekelte Isten akarata, ha hallott is, róla nem volt különösebben fontos, mostantól viszont mindent Isten akarata határoz meg.
Ez az igazi szívcsere, amit Isten Igéje, a Biblia megtérésnek nevez. Az önmagát Istennek átadott ember megtér, visszatér Isten szeretetéhez, Istennek teremtő, jó tervéhez. 
A mi emberi erőnk kevés ahhoz, hogy Istennek megfeleljünk. És Isten nem is a mi emberi erőlködésünk szerinti jó cselekedeteket várja tőlünk, hanem ezt a személyes, odaszánt hitet és szeretetet: hogy adjunk át neki a szívünket, az életünket.
Azt olvassuk a Bibliában: aki hisz Jézusban, annak örök élete van. Ezt jelenti a hit: az átadott szívet. Ha átadtuk már a szívünket Krisztusnak, adjunk hálát ezért, és éljünk méltón Őhozzá, minden nap kérve az ő vezetését.
Ha pedig nem tettük ezt meg, akkor halljuk meg ma az ő hívását, mert ő most is vár bennünket, várja a szívünket, hogy ne vergődjünk tovább a megosztott szív kétfelé sántikáló fájdalmában, hanem legyen teljesen övé a szívünk, hogy ő kézbe véve azt, megáldhassa gazdagon életünket!
 
 Legyen a mi böjtölésünk, a szívünk megtisztulásának alkalma. Ámen.
 
 
(Keresztény értékeink sorozat 1.rész)
 
 
 
Néhány gyakorlati szokás:

Sokféleképpen lehet böjtölni. Közlünk néhány gyakorlatot, hogy ezzel is segítségére legyünk azoknak, akik komolyan akarják venni a böjtöt.

Első és legfontosabb, hogy mindig Krisztusért végezzük a böjtünket, mindig Őneki ajánljuk fel, bármilyen csekélység legyen is az.

1.Böjtölhetünk ételről való lemondással. A legkeményebb – amelyet ma már többnyire csak szigorú szerzetesrendben szoktak megvalósítani – a liturgikus előírások pontos követése: Húshagyó vasárnapon elhagyják a húsos, Vajhagyó vasárnap pedig a tejes, tojásos eledeleket, s ezekből legközelebb majd a húsvéti pászkából részesülhetnek. Ehhez általában párosul szerdán és pénteken az un. xerofágia, vagyis a kizárólag főtlen, teljesen nyers étel fogyasztása. A többi napon vízben főtt ételt lehet fogyasztani, olajosat pedig csak szombat és vasárnap illetve az ünnepi napokon.Ezt ma csak azoknak javasoljuk, akik az egész Nagyböjtöt lelkigyakorlatként tudják megélni, minden nap sokat tudnak imádkozni, ha lehet, a zsolozsmát végezni. E nélkül a bőséges imaháttér nélkül roppant veszélyes, és egyáltalán nem javasolt ennyire komoly böjtöt tartani.

2.Ennél jóval szerényebb és visszafogottabb böjttel is nagyon szépen meg lehet szentelni ezt az időszakot. Van, aki csupán hústól tartózkodik egész nagyböjt folyamán. Vagy bizonyos napokon tartja meg ezt a lemondást: hétfő, szerda, péntek. Görögkatolikusoknak ajánlott a szerda és pénteki hústilalom! Ezt terjeszthetjük ki buzgóságból hétfői napra is.

3.Van, akinek nem okoz nehézséget a hústól tartózkodás. Az ilyen ember valami más ételt választhat ki, amelyet bár szeret, de nem fogyaszt egész nagyböjtben, de legalábbis (hétfőn), szerdán és pénteken. Ilyen lemondás lehet az édesség, a kávé, az alkohol fogyasztásának elhagyása vagy mérséklése.

4.Lehet más lemondást is gyakorolni: játékgép, valamely sport, egyéb játék vagy szenvedély.

5.Nem képzelhető el a böjt a több és mélyebben végzett imádság nélkül. Ilyenkor többet kell imádkoznunk!

6.A liturgikus imáinkban többször szerepel a bűnbánat. Így kell ennek lennie egyéni imádságainkban is.

7.Ezek között sok bűnbánati zsoltárt is találunk. Szép és sokat ígérő a többi zsoltárt is imádkozni. Nem árt, ha tudjuk, hogy a keleti zsolozsma minden héten egyszer végigimádkozza a 150 zsoltárt, de nagyböjt idején hetente kétszer is. Ha nehéz is volna ezt követnünk, de amennyit éppen sikerül, annyit imádkozzunk el belőlük. Természetesen kerülve a teljesítményhajhászást. Világban élő emberek számára az is sokat adhat, ha a 40 nap alatt imádkozzák el a 150 zsoltárt. Ez átlagban napi 3-4 zsoltárt jelent.

8.A zsoltárokon kívül a Szentírás egyéb gazdag lelki táplálékot is kínál. Szép és hasznos, ha böjti időben a Szentírásból többet olvasunk. Az év többi részén is törekednünk kell a napi szentírásolvasásra, de ebben az időszakban érdemes egy-egy könyvet (Izaiást vagy valamely más prófétát) külön kiválasztani, s azt nap nap után módszeresen végig elmélkedni. Ez is jó böjti gyakorlat lehet.

9.Olvashatunk más lelki könyveket is. Ezekből is érdemes egyet kiválasztani még az elején, és a 40 napra szétosztva alapos tanulmányozással végigolvasni.

 

Bűnbánati zsoltárok (lat. septem psalmi poenitentiales): a 6., 31., 37., 50., 101., 129. és 142. zsoltár, melyek központi gondolata a bűnbánat és a bocsánatért könyörögés. Legismertebb közülük az 50. (Miserere), mely nagyböjti időben a zsolozsma napi imádsága.

 

http://mek.niif.hu/00100/00161/html/o/zsolt/chap027.html

 

 

 

 

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem; új és erős lelket önts belém!


50. zsoltár
Könyörülj rajtam, Istenem!

Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert! (Ef 4, 23-24).

Könyörülj rajtam, Istenem, *
szerető jóságod szerint,
és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, *
gonoszságomat töröld le rólam!
Mosd le bűnömet teljesen, *
és vétkemtől tisztíts meg engem!

Gonoszságomat belátom, *
bűnöm előttem lebeg szüntelen.
Egyedül csak ellened vétkeztem, *
ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
Te feddhetetlen vagy döntéseidben, *
és igazságos, amikor ítélsz.

Íme, én bűnben születtem, *
anyám már vétekben fogant engem.
Te pedig a szívben élő hűséget kedveled, *
és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.

Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, *
moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó!
Add, hogy vidámságot és örömet halljak, *
hadd örvendezzenek megtört csontjaim!

Fordítsd el bűneimtől arcodat, *
és töröld el minden vétkem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, *
új és erős lelket önts belém!

Ne taszíts el színed elől, *
és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add meg újra az üdvösség örömét, *
a készséges lelkületet erősítsd bennem!

A vétkeseknek megmutatom utadat, *
és a bűnösök hozzád térnek.
Ments meg a vérontástól, Isten, szabadító Istenem, *
igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg, Uram, ajkamat, *
hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled, *
s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen.
Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, *
te nem veted meg a töredelmes
és alázatos szívet.

Jóságodban, Uram, tégy jót Sionnal, *
építsd fel újra Jeruzsálem falait!
Akkor majd neked tetsző áldozatot hoznak eléd, *
és oltárodon fiatal tulkokat áldoznak.

 

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem; új és erős lelket önts belém!

http://breviar.sk/hu/default.htm

 

 

 

      KERESZTÚT

 

 

Uram, Jézus! Assisi Szent Ferenc szavával kérünk Téged:

"Add, hogy érezzem a szeretetet, amit Te éreztél a kereszten az emberek iránt,

és add, hogy érezzem a szenvedést, amit Te éreztél a kereszten az emberekért!"

 

 

 

 

1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust

Urunk, Jézus! Halálra ítélt Téged Júdás, Kaifás és Pilátus. Te nem szöktél el, lemondtál az erőszakról, a tanítványok kardjának védelméről. Jobb belátásra akartad bírni a Feletted ítélkezőket. A Téged meggyűlölő barátot, a hatalmát Tőled féltő politikust és az irántad közömbös helytartót. Te úgy szeretted ezeket az embereket, hogy életedet tetted rá a meggyőzésükre. Mivel nem ismerték föl az igazságot, ezért Te elvesztél.
Ments meg, Uram, attól, hogy elítéljek, elutasítsak, leírjak másokat! Amikor irgalom nélkül elzárkózom a másik embertől, akkor úgy döntök, hogy Te, Uram Jézus, ne legyél jelen a számomra!
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Uram, Jézus! Mekkora szenvedést képes okozni az egyik ember a másiknak! Szidalmaival, gúnnyal, ütéseivel, rúgásaival! Te okoztál szenvedést bárkinek is? Amikor szidtad a farizeusokat, csak beteges hiúságukat sértetted meg. Javunkra válna, ha hallgatnánk Rád! Apostolod írja Rólad, hogy amerre jártál, jót tettél. Látogatásodat családi béke, vidámság, megkönnyebbülés, gyógyulás kísérte. Cserébe Te a keresztet kapod! Talán az emberélet legfélelmetesebb útja a meghalás története. Ilyenkor segíteni, bátorítani szokás a halála felé induló embert. Milyen borzalmas dolog a kivégzés! Amikor nem részvét, együttérzés kíséri a halálra készülő embert, hanem durván rálökik erre az útra! Te nem halhattál meg ágyban, párnák közt! Mivel oly sok ember hal meg a másik ember kezétől, Neked közéjük kellett kerülnöd, mert a legnehezebb sorsúakat nem hagyhattad magukra!
Ments meg Uram, attól, hogy bántsak másokat! Ha Igazságod gyógyító sebet ejt embereken, add, hogy ennek alázatos és tapintatos eszköze legyek, ha így akarod! Bocsásd meg, hogy szenvedést okoztam másoknak, sokszor nem csak véletlenül, hanem tudva és akarva!
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

3. állomás: Jézus elesik a kereszttel

Uram, Jézus! Te nem hősként jártad végig keresztutadat! Nem mosolyogva, könnyedén. Hanem "könnyek között", ahogy a Zsidókhoz írt levél megörökíti. Nem szárnyaltál életed útján. A türelem, megértés, önfeláldozás számodra is nehéz volt. De megtetted értünk! Te soha nem utasítottad vissza, hogy rendelkezésére álljál annak, aki keresett Téged.
Add, Uram, hogy botladozásomat, hibáimat ne megszégyenülésnek vegyem. Hogy merjek örülni annak, hogy hiányosságaimmal együtt is elfogadsz és szeretsz, mint ahogy a többi ember, testvéreim teszik. Add, hogy az élet idejét ne a hasznosság, vagy az élvezeti érték szerint mérjem csupán, hanem lehetőségként, amiben példaadásra, szeretetre nyílik alkalom.
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

4. állomás: Jézus találkozik anyjával, Máriával

Uram, Jézus! Tudjuk, bár egészen föl nem fogjuk, hogy mit jelent egy anyának a gyermeke szenvedését, halálát átélni. Add, hogy beletekinthessek abba, hogy mit jelenthetett ez a találkozás a Te számodra! Halálos utadon nemcsak a gonoszság és a gyűlölet kísért el! Van szeretet, mely erősebb a saját fájdalmánál, és hatalmasabb minden akadálynál! Mária a mennyei Atya képe volt a számodra gyermekkorodban, ő adta meg a jelet első csodádra a kánai mennyegzőn, most is az ő jelenléte bátorít Téged, hogy az Atya kezébe ajánld lelkedet. Mert Ő nem hagyott el Téged, együtt szenvedett Veled, és ennek csodálatos jeleként küldte Számodra édesanyádat.
Add Uram, hogy minden szenvedő, haldokló ember felismerje, hogy Te egy vagy vele, és add, hogy mi is ott legyünk a helyünkön, amikor szereteted kézzelfogható jeleként állítasz a másik ember mellé!
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

5. állomás: Cirenei Simont kényszerítik, hogy vigye Jézus keresztjét

Uram, Jézus! Elfogadtad Simon segítségét, bár nyilván átérezted a rémületét, hogy egy kivégzési menetbe keveredett. Elfogadtad, mert végig akartad járni a keresztutat. Viszont amikor a Golgotán fűszerekkel kevert borral kínáltak, azt nem fogadtad el. A kábítószert visszautasítottad, mert emberként akartál meghalni, nem vágóhídra vonszolt, elkábított állatként. Te nem szálltál ki ebből az emberek által rendezett drámából sem fizikailag, sem szellemileg. Amíg éltél, a türelem, a megbocsátás, a legrosszabbat is elfogadni tudó szeretet jeleként akartál élni.
Ments meg Uram minket minden kábítószertől. Add, hogy magamat nem kímélve vállaljam azoknak az embereknek a keresztjét, akikhez Te küldesz.
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

6. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Uram, Jézus! Te személyes gesztussal köszönöd meg ennek az asszonynak a figyelmességét és bátorságát. Arcod véres képe talán még jobban nyomot hagyott a lelkében, mint a kendőjén. Te saját magadat adod, és nem helyette valamit. Éppen ezért ajándékod sokszor nem használható semmire, mert Te magad vagy az ajándék. Te személyesen törődtél az utadba kerülő vakon született emberrel és a halott Lázárral, személyesen kerested a találkozást a szomorú emmauszi tanítványokkal, hogy megörvendeztesd őket. Külön, csak az ő kedvéért, megjelentél Tamásnak, hogy megmentsd a kétségbeesésből és elvezesd a hitre. Te nem intézkedtél úgy, hogy szűnjék meg a betegség a Földön, de személyesen keresed minden beteg és szenvedő testvéredet.
Add, Uram, hogy megértsük: Te vagy az Atya fölfoghatatlan ajándéka a számunkra, amely eltűri, hogy figyelmen kívül hagyjuk, mellőzzük, visszautasítsuk. Ments meg attól, hogy e feltétel nélkül nekünk ajándékozott Ajándék helyett valami csekélyebbet, kisebbet kérjünk!
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

Uram, Jézus! Keresztedet Cirenei Simon viszi, de mégis újra összeesel a vonulás során. Minek továbbmenni? A fölállás egyenlő a további kínzással. A katonák sem szabadítanak meg a további szenvedéstől. Nem ütnek agyon, nincs kegyelemdöfés, tarkólövés. Nekik el kell számolniuk Veled, hogy teljesedett-e Rajtad a büntetés. Te pedig fölállsz, és botorkálsz tovább.
Vajon én hogy bánok az eleső, megszégyenülő emberrel? Büntetem gyengeségéért, esetleg sorsára hagyom? Vagy segítség címén éreztetem vele fölényemet?
Uram, a Te segítséged senki számára nem nyomasztó, mert vállaltad az esést is. Add, hogy hiúságból soha vissza ne utasítsam a Te segítő kegyelmedet, és nyisd fel szememet, hogy irgalmas szamaritánusa lehessek az utamba kerülő sebesültnek.
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

8. állomás: Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal

Uram, Jézus! Ki lehetne nagyobb bajban Nálad? Mégis azt mondod a síró asszonyoknak: "Ne miattam sírjatok. Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!" Hited és bizalmad csodálatos: életedet a zöld fához hasonlítod, a Fölötted szánakozókét a kiszáradt ághoz. Mekkora bajban vagyok, ha nem a Te oldaladon állok! És Te nem harcolsz azokkal, akik ellened küzdenek, vagy csak látszólag állnak melletted, mint a politikai szabadságot sirató jeruzsálemi asszonyok. Számodra segítségre szoruló, fölemelésre váró emberek ők. Milyen határtalan a Te nagyvonalúságod!
Ments meg, Uram a kicsinyességtől, s hogy valaha is elszakadjam Tőled! És adj részt nekem a Te mérhetetlen nagylelkűségedből!
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Uram, Jézus! Te vagy az Egyház feje, az egész emberiség elsőszülöttje az Isten országában! Egyházad és követőid sokszor kerülnek olyan alávetett és megalázott állapotba, mint Te, amikor harmadszor is a földre roskadsz. Az üldözés és a gúny, vagy éppen a jólét és a gazdagság hatalma sokszor erőtlenné teszi közösségedet, kiüríti templomaidat, sivárrá teszi a lelkeket.
De Te mondtad, hogy Egyházad itt e földön mindig a mustármaghoz fog hasonlítani, amely kicsiny és jelentéktelen, de életet hordoz. Szabadíts meg Uram attól, hogy a látványos külsőségeket keressük, és add, hogy megerősödjünk a belső odaadásban, mely Téged is talpra állított és továbbvitt utadon.
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Uram, Jézus! Téged meztelenre vetkőztettek, és eközben megajándékoztad kivégzőidet! Bizonyára nem sajnáltad tőlük utolsó tulajdonodat, odaadtad volna, akkor is, ha nem tépik le rólad! Az járt a fejedben, hogy milyen lelkülettel képesek valakit megölni. Mentséget kerestél a számukra: "nem tudják, mit cselekszenek!" Igen, te jól tudtad, hogy a gyilkosság olyan bűn, amit az Atya nem akarhat, ezért kérted bocsánatát hóhéraid számára. És ezek a vérhez hozzáedződött emberek megrendültek viselkedésed láttán: "Ez az ember valóban igaz volt!" - mondta a századosuk.
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

11. állomás: Jézust keresztre feszítik

Uram, Jézus! Apostolod, Tamás, majd a szögek helyét szeretné látni és érinteni, amit most ütöttek kezeden és lábadon. Ezt a feltételt szabta, hogy higgyen Benned. És Te nem tettél szemrehányást neki hitetlenségéért, sem többi tanítványodnak azért, mert elhagytak. És sebeidről sem panaszkodtál. Mit jelentenek nekünk, Uram, a Te sebeid? Hogy Isten nem sebeket oszt, hanem sebeket vállal. A bűn, a szeretetlenség sebez meg, ez sebzett halálra Téged is. Szomorú, reménytelenségbe süppedő barátaidat azért látogattad meg feltámadásod után, hogy örömre derítsd őket. És sebeidet mutattad meg nekik. Senki nem tud Téged annyira megsebezni, hogy szeretetednek útját állja. A Te szeretetedet Uram, a halál sem tudta kioltani.
Tekints Uram, szomorúságban gyötrődő, levert, önzésüktől szenvedő testvéreidre! Olvaszd fel, melegítsd fel jéghideg szívünket!
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

12. állomás: Jézus meghal a kereszten

Uram, Jézus! Hogyan élted át utolsó óráidat? A jeruzsálemi templomból jól hallatszottak az istentisztelet hangjai a Golgotán. Te együtt imádkoztad a zsoltárokat az Egyiptomból való szabadulást ünneplő, éneklő tömeggel. Pedig az igazi szabadulás ott történt, ahol Te szenvedtél: Isten mindent megbocsátó, felszabadító üzenetét általad kaptuk. Itt vált világossá, hogy Isten nem rosszalló tekintetű bíró, nem a mindenkit szemmel tartó örök elégedetlen. Uram, Te jó szót szóltál megfeszített sorstársadhoz, édesanyádhoz, rokonaidhoz, János barátodhoz. A gúnyt, a szidalmat nem viszonoztad, nem védted ki. Isteni méltósággal hallgattál.
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

Uram, Jézus! Engedelmes lettél a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Lemondtál az isteni mindentudásról, valóságos emberként féltél a szenvedéstől és a haláltól. Közösséget vállaltál a halottakkal is. Életünk utolsó útját feltámadásod fényében, az örök élet reményében járhatjuk végig, tudva, hogy még halottként is hasonlíthatunk Hozzád. Mennyire megkönnyítetted a mi életünk útját! Isten szeretete örök. Akire Isten gondol, és akit szeret, az él Őbenne. Az Ő hűsége a záloga feltámadásunknak és örök életünknek.
Mária, az Egyház anyja! A Te fájdalmad egy az Atyáéval. Isten nem udvartartásának részévé teremtett bennünket sem, hanem aggodalmát, szenvedését, gyászát is megosztja velünk, mint legbensőbb bizalmasaival. Segíts bennünket, hogy ne önmagunk miatt keseregjünk, hanem, hogy az emberek nem szeretik a szeretetet.
Könyörülj rajtunk Uram!

 

14. állomás: Jézus testét sírba helyezik

Uram, Jézus! Magányos sírboltba helyeztek. Nem kitüntetés ez, ellenkezőleg. A keresztre feszített ember tisztátalan, nem való a többi halott közé. Ennyire meggyaláztak Téged! És akik elhagytak életed nehéz óráiban, elhagytak most is. Senki sem emlékezett szavaidra a harmadnapi feltámadásról. Magányos sírod lesz egyedül a tanúja az új élet születésének.
Add, Uram, hogy ne úgy éljünk, mintha még mindig a sírban lennél! Te, aki értünk éltél és haltál, add, hogy örvendezzünk veled boldogságod kapujában. Add, hogy megörvendeztessünk Téged szép és boldog életünkkel! Vezess el minket is feltámadásod dicsőségébe!
Könyörülj rajtunk, Uram!

 

Uram, Jézus! Fülöp apostolodnak mondtad, hogy aki Téged lát, az Atyát látja. Köszönjük, hogy mérhetetlen szenvedés árán is megmutattad nekünk jóságos Atyánkat. Bocsásd meg, hogy ennyi fájdalomra volt szükség, hogy áttörd érzéketlenségünket, önzésünket és gőgünket. Add, hogy soha szem elől ne tévesszünk Téged és az Atyát!
Amen.

 

P.L.M.

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=RncMe177Euk

http://www.youtube.com/watch?v=3SReC68bsl8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=fCPhqBQURps&feature=related

 

 

Keresztúton

,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

.

 

Pilinszky János: Virágvasárnap

Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót.
Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő "szamaracska". S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a "kövek kiáltanának!".
Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága.
Amikor Jézus "dicsőségesen" bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.
Az igazi, a tulajdonképpeni "megdicsőülés" még hátra van. Erről az evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után.
"Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad. . ." "Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadits meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!"
És mégis. . . Bármennyire kitérő, csalóka fény volt is Jézus számára a jeruzsálemi bevonulás, a mi ünneplésünk, mégis érez gondosságot, mellyel fogadta, sőt mintegy elébe ment a szegényes fogadtatásnak. Örök időre szóló okulásul szolgálhat számunkra: saját erönkből csak ilyen szalmaláng lelkesedésre futhatja. S ha jól szemügyre vesszük a történetet, láthatjuk, hogy gyengéd gondoskodással még ezt is Jézus maga készítette elő - miérettünk, ahogy mondotta.
A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása, hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra. A jeruzsálemi bevonulás töriénete hányszor játszódik le azöta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében.
Hogy találkozásunk vele hogy válhat tartóssá? Erre felel a következő szakasz. Vállalnunk kell önmagunk "elvesztését", ahogy ö vállalta a földbe hullott gabonaszem sorsát. Akkor valóban egyek leszünk majd vele, s nem a futó, hanem az örök dicsőségben, a jeruzsálemi bevonulás után az örök Jeruzsálembe való bevonulás örömében.

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És végül egy szép nagyböjti gyakorlat:

 

Teréz anya: A hallgatás értéke

  •  

"Uram, állíts szájam elé őrséget,
és ajkam kapujához rendelj védelmet"
(Zsolt 140,3)

 

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten
védelmezzen téged.
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítész, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod
a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen
várod, hogy "a mag" kicsírázzék,
a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid
kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod,
hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról,
hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal,
hogy megértsenek téged, mert elegendő
neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"
a hallgatás imádat.

"Jézus hallgatott" (Mt 26,63)

 

 

 

.