A mi történetünk

    Kedves Társunk!

   A mi történetünk 2002-ben kezdődött, amikor – 4 hónapnyi vizsgálat után – a fiamnál, Ádámnál, Hodgkin lymphomát diagnosztizáltak. Kifordult sarkaiból a Világ, az egész addigi életünk megváltozott…
Szörnyen magányosnak , kifosztottnak, reménytelennek éreztem magam, pedig mellettünk egy hihetetlenül összetartó és segítő család, meg egy imádkozó közösség állt. Mégis úgy éreztem ezt nem érti senki, nem segíthet senki, egyedül kell megküzdenem ezzel a mérhetetlen kétségbeeséssel és soha véget nem érő szomorúsággal. Pedig a gyerekbe nekem kell erőt önteni, a nyugodt,szerető, biztonságot adó légkört biztosítani!!!

De a MIÉRTek, meg a tehetetlen keserűség után el kell jutni a HOGYANig, hogy segíteni tudjunk a gyógyulásban.
A „ki segít” kérdésre csak egyetlen válasz van!
Mert bár hinnünk kell az orvosok és nővérek munkájában, ők nem lehetnek mindig velünk, nem zúdíthatjuk rájuk az összes kérdésünket és kétségünket. De igenis tudnunk kell ki az, Aki ezt az „igát” velünk együtt húzza, Aki kész mindig meghallgatni, vígasztalni, ha mi is meghalljuk Őt!

2003-ban Ádám meggyógyult, a kezelések sikeresek voltak. De aki egy évig osztozik másokkal ebben a sorsban, az nem tud csak úgy kilépni ebből…, hiszen pontosan tudja, hogy sok édesanya épp most vívja élete nagy küzdelmét a gyermeke életéért.
Akkor fogalmazódott meg bennem az, hogy milyen jó lenne, ha mindenki akinek szüksége van rá, maga mögött tudhatna egy imádkozva segítő közösséget. Hátha valakinek nincs „embere”, aki csatlakozna az ő kéréséhez, hogy közösen kérjék a mi mennyei Atyánkat.
Ehhez ajánlkozunk most társnak, és keresünk további társakat.

Szeretettel hívunk és fogadunk!

     Annus Andrea

annus [dot] andrea [at] keresztezo [dot] hu
 

 

 

 

 

                                         Kata története:

      Három gyermek édesanyja vagyok. A nyolc éves Zsófit és a hat éves Flórát minden nap megölelhetem, itt vannak velem. A harmadik kislányom, Hajna különleges: az ő valóságához akkor kerülhetek közel, amikor imádkozom.

     Hajnánál 2008 tavaszán, fél éves korában diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot, másfél évig állt orvosi kezelés alatt. 2009. szeptember 2-án, nem sokkal a második születésnapja előtt vette őt magához az Úr.

     Én a Hajnáért folytatott harc során ismertem meg Istent és tanultam meg feltétel nélkül rábízni az életünket. Nagyon sok áldozatkész ember imádkozott értünk és mi csodálkozva tapasztaltuk meg az Úr mennyei gondoskodását: Hajna boldog, mosolygós, duci kisbaba volt az utolsó napokig. Úgy hívták őt az orvosok: "az a kislány, aki olyan, mintha nem az onkológiai osztályon kezelnék!".

     Szó szerint az utolsó pillanatig hittem, hogy Hajna meggyógyul. De mikor eljött az a perc, a karomból az Ő karjaiba adtam át, teljes hittel és bizalommal, tudva, hogy Ő hűséges és igaz Isten, aki megtartja az ígéreteit és nem azért adta nekem a gyermekemet, hogy elvegye tőlem.            

     A családunk látótere kinyílt: a Mennyország része lett az életünknek.Isten azóta is olyan emberi ésszel felfoghatatlan erőt és vigasztalást nyújt számunkra a férjemmel és a többi gyermekemmel együtt, ami segít elviselni a fájdalmat és a hiányt, újra felvenni a hétköznapi feladatokat. Egyedül ez nem menne. Az a korábbi énem, aki nem ismerte és nem ismerte el Isten mindenhatóságát és szeretetét, azt hiszem valamelyik bolondokházában lenne tizenkét kemoterápia, három műtét és egy transzplantáció kudarcai után. Csak Neki köszönhetem, hogy Hajnára, mint Jézus megváltottjára, Isten gyermekére nézhetek, és imáimban, az Úr jelenlétében  megtalálom őt, az ő szeretetét is.

    Flóra lányom 5 éves volt, mikor a kishúga a Mennybe költözött. Egyik reggel kitette Hajna fényképét az étkező asztal közepére és megkérdezte: “Mindenki jól látja?” Mellettünk az üres etetőszék, az asztalon a mosolygós fénykép…válaszolni sem bírtunk. “Azért tettem ide – folytatta – mert Hajna győztes!”

    A tökéletes gyógyulás mellett ezért a gyermeki, félelem nélküli, tiszta hitért imádkozom mindazok számára, akiknek MOST van szükségük támogatásra.

                                                       Gombos Katalin

                                                           gombos [dot] kata [at] keresztezo [dot] hu

 

Mi melléjük álltunk!

Keresztfiunk, Ádám (feleségem nővérének gyermeke) már lassan 10 éve súlyosan megbetegedett. Hetek, hónapok teltek el lázasan úgy, hogy nem tudták betegségét azonosítani. Aztán meglett a diagnózis, mely ijesztő volt. Akkoriban, 7 évesen hónapokon keresztül jártak  kemoterápiás kezelésekre, mely Isten kegyelméből sikerrel járt. Sokan imádkoztunk érte. Igen nehéz időszak volt, hisz heteket töltött Ádám édesanyjával a kórházban. Emberpróbáló idő volt.
Ádám édesanyja akkor határozta el, hogy továbbra is segíteni szeretné az ilyen nehéz helyzetben lévő családokat. Sok más tevékenysége mellett most egy egészen egyedi ötlettel állt elő, melyben támogatásomra lelt.

Fontosnak és erőtadónak érzem az imádságot. Olyan segítség, mely szívből jön, lehet egészen rejtetten is, otthon végezni - hisz Isten, aki hallgatja mindenütt velünk van.
Andi létrehozott egy határok nélküli imacsoportot, melyhez bárki csatlakozhat, aki szívesen áll a daganatos betegségben szenvedő gyerekek és szüleik mellé. Az imacsoport interneten keresztül szerveződik, az imaszolgálatot mindenki otthon, egyénileg végzi.
A kapocs ez a honlap, mely összeköti az imádkozókat és az imákat kérőket illetve a rászoruló családokat. No meg kapocs Isten, akihez fordulunk mindnyájan kéréseinkkel.

Elvállaltam a honlap fejlesztését és az adminisztrátori teendőket, így hozzám futnak be a regisztrációs szándékok is. Próbálom lehetőségeimhez mérten biztosítani a technikai hátteret a honlaphoz, s általa az imacsoport lélekemelő munkájához.

                                                     Németh András

                                            nemeth [dot] andras [at] keresztezo [dot] hu

.