Mécs László : Valamit vinni kell

Kimentem járni egyet estetájt,

szívem csitítva, mégis egyre fájt,

bár nagy újság volt: nyílt az ibolya!

Vérzett. Vérezte a kor tébolya.

Szóltam szívemnek: „Ne törődj vele!

Nem rád bízták: Isten kérdőjele!

Rád ezt bízták: remélni, hinni kell,

szeretni kell. Valamit vinni kell!

Mint ibolya az édes illatot,

mit átad s elmegy s víg, mert adhatott.

Mint mókát mókus, bájt az őzgida,

csodát gyereknek a csigabiga.

Mint jókedvet bor, jóságot kenyér,

zenét patak, mely célt sejt s nem henyél.

Mint jelképet galamb, vagy pelikán,

vagy liliom s a magyar tulipán,

mint álmokat a Göncöl szekere,

szerencsét négylevelű lóhere.

Mint szivárványt goromba zivatar,

mit mérge múltán mégis kitakar.

Mint szebb jövőt a cifra délibáb,

tavaszi hírt a vándor vadlibák.

Add át mit hoztál, mint az eltiport

virág szagát, mely meghal s nem sikolt.

Mindenkinek valamit vinni kell:

szeretni kell, remélni, hinni kell!

Ezt bízták rád. - Isten kérdőjele

minden más itten: ne törődj vele!