Langer Ilona: Szent Pál levele a korinthusiakhoz
Szóljak bár a legszebb földi nyelven
vagy csodáljátok angyali dalom, –
ha szeretetem nincsen: nem vagyok más
mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.
Legyek bár jós, ködös jövőbe látó,
ki felfedi: mit rejtenek a csillagok;
erős hitemmel bár hegyet emeljek,
szeretet nélkül semmi sem vagyok…
És olvadjak fel a könyörületben:
fosszam meg minden kincstől magam,
csak más legyen a gazdag és boldog –
ha szeretetem nincsen: hasztalan!
A szeretet türelmes és mindig nyájas,
és nem féltékeny arra, aki nagyobb…
A bűnnek hozzá még árnyéka sem ér el,
nem nagyravágyó, felfuvalkodott…
A szeretetnek soha sincs haragja:
nem gondol rosszat, csak a jót akarja;
sohasem rombol, mindig csak teremt
a szeretet, mert hetvenhétszer szent.
És soha semmit sem akar magának:
hiszen testvére néki az alázat!
A szeretet csak szeret, hisz, remél:
a vállán mindig ott van a kereszt, –
és légy bár Júdás, vagy bal lator:
Szívéről, – hidd el, – akkor sem ereszt!
és megszűnnek a nyelvek, nemzetek:
és minden, ami van, elenyészik
– de örökké él a „Szent”-Szeretet!
Az Örök Igazság így határozta meg ezt a törvényt: Az az én parancsom: hogy szeressétek egymást (Jn 15, 12). Pál pedig így beszél róla: A törvény tökéletes teljesítése a szeretet (Róm 13, 10). Máskor pedig ekképpen: Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét (Gal 6, 2). Krisztus törvényén tehát csak a szeretetet érthetjük, amelyet akkor gyakorlunk igazán, amikor jóindulatúan megosztjuk testvérünkkel a terhét.
Ezt a törvényt azonban sokfélének mondja a Szentírás, mert a jóra törekvő buzgóság minden erény megnyilvánulására kiterjeszti a szeretetet. Ez pedig a két főparanccsal veszi kezdetét, de végül is számtalan dologban fejti ki hatását.
Hogy milyen sokféle ez a törvény, azt szépen mutatja be Pál: A szeretet türelmes, a szeretet jóságos; a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem cselekszik rosszat, nem nagyravágyó, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli (1 Kor 13, 4-6).
Türelmes tehát a szeretet, mert a rosszat türelemmel elviseli. Jóságos pedig azért, mert a rosszért is bőven fizet jóval. Nem féltékeny: nem is tud irigykedni más sikerére, hiszen ebből a világból semmit sem kíván magának. Nem kérkedik, mert csak a lelki jutalmat keresi gondosan, és így a világ szemében nem is akarhat nagynak látszani. Nem cselekszik rosszat, szóba sem jöhet nála az, ami eltér az erkölcsi szabálytól, hiszen ő csak Isten és az embertárs szeretetében buzgólkodik.
A szeretet nem nagyravágyó, mert annyira elfoglalja magát belső dolgaival, hogy más külső dolog egyáltalában nem is érdekli. Nem keresi a maga javát: mindazt, amit itt átmenetileg birtokol, úgy tekinti, mintha nem is az övé volna, hiszen sajátjának semmi mást nem tart, csak azt, amit innen mint maradandót magával vihet. Nem gerjed haragra, mert, ha jogtalanul bánnak is vele, nem enged a bosszú indulatának; csak arra vár, hogy nagy küzdelmeiért majd annál nagyobb jutalmat kapjon. A rosszat nem rója fel, mert annyira törődik lelke állandó tisztaságával, hogy benne nem tűr meg semmit, ami beszennyezné, és ezért minden gyűlöletet gyökerestől kiirt.
Nem örül a gonoszságnak, mert mindenki iránt telve van szeretettel, és így még az ellenség vesztének sem örvendezik. Örömét az igazság győzelmében leli, mert embertársait úgy szereti, mint önmagát; ezért ami erkölcsi jót másokban észrevesz, az neki éppen olyan örömet szerez, mint a saját tökéletesedése. Látjuk tehát, milyen sokféle az Úrnak ez a törvénye.
Nagy Szent Gergely pápa
.
