Karácsony

"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Tulajdonképpen mást is küldhetett volna Isten, mint a Fiát. Küldhetett volna új Tízparancsolatot, vagy valami nagy szellemi sugárzást, vagy egy angyalt.... De Isten jól ismer bennünket, tudja, hogy gyógyíthatatlan materialisták vagyunk. Nekünk valamit meg kell fognunk, látnunk kell - akkor hiszünk.

Emberfiának is adta Isten Jézust, hogy legyen "prototípusunk", mintánk, modellünk, hogy elképzelhessük milyen az "Ecce homo"!  Az Ember! Milyenek lehetnénk, ha igazán emberek volnánk! / Gyökössy Endre/

 

Jóságos Atyánk!

Sohasem leszünk képesek arra, hogy teljesen megértsük, vagy hogy méltóképpen megünnepeljük karácsony misztériumát.

Az egyszerű pásztorokkal leborulva megköszönjük , hogy nem erővel, hatalommal, hanem védtelen, kiszolgáltatott gyermekként jöttél közénk!

Hogy Fiad által akartál osztozni életünkben, örömeinkben, kísértéseinkben, fájdalmainkban és szenvedéseinkben!

Hogy Fiad által megmutattad nekünk mérhetetlen könyörülő szeretetedet!

Hogy Fiad által tudhatjuk nem hagysz árván minket, hogy értékesebbek vagyunk a verebeknél, és minden hajunk szálát számon tartod.

Hogy Fiad által Atyának szólítunk, akihez fordulhatunk kéréseinkkel, mert meghallgatsz minket.

Add, hogy ajtót nyissunk Neked  -   hogy Fiad által megválthass minket!

Hogy ne a szemünkkel, hanem szívünkkel nézzünk a betlehemi jászolba...

    ..... és dicsérjünk, áldjunk, imádjunk érte!

Ámen.

 

Békességet hagyott ránk....Adassék meg lelkünknek az Ő békéje.     

                                                        

 

Galambos Bernadett: Gyermek

Gyermeknek még olyan volt Ő,
akár te vagy én!
Bölcsője és szalmaágya:
didergőn mesél.

Istállóban, barmok között                                                                                                                     
látta meg az éj,
gyermeknek is úgy született:
akár te vagy én!

Pásztorok és bölcsek jöttek,
ragyogott a fény,
angyalkarok énekelték:
szeress, higgy, remélj!

Gyermeknek is olyan volt ő,
mint maga a fény:
istenségről, szeretetről
élete mesél.

 

Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?

Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!

Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!

Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!

Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk! 

 

Tóthárpád Ferenc: A Hírhozó

Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.                                                                                                         

Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.

Fényes csillag, vándor csillag
- három bölcs fölött -
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.

Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!

 

Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!

Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!

Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.

Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...

Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.

 

Jézus születésének története Szent Lukács szerint

                          ( Lk1,26-56; Lk2,1-21)
 

Jézus születésének hírüladása

 26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." 34Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen." 38Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.

Mária meglátogatja Erzsébetet

 39Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. 40Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. 42Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? 44Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. 45Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"

Magnificat

 46Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat, 47és szívem ujjong megváltó Istenemben, 48mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, 49mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. 50Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. 51Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, 52letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. 53Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. 54Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, 55amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." 56Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.

 

Jézus születése

 1Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. 2Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. 3Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. 4József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. 7Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

A pásztorok hódolata

 8Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. 10De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. 11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket." 13Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: 14"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!" 15Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!" 16Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. 17Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. 18Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. 19Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. 20A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.

A névadás

 21Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.

 

 

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent                                                                                                                        
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

 

http://www.youtube.com/watch?v=G8yZSpF86YM&feature=related

 

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

 

 

Szent Bonaventura: Legenda major: Assisi Szent Ferenc élete

7 Halála előtt három évvel Greccióban a buzgóság felszítása okából a kisded Jézus születésének emlékét nagy ünnepélyességgel igyekezett felidézni.S hogy ez ne essék újításnak, a Szentatyától kért és kapott engedéllyel jászolt készíttetett, szalmát, ökröt és szamarat hozatott oda. Meghívta a testvéreket és a népet is. Az erdő élénk és ájtatos énekektől visszhangzott, miközben a sok fáklyától szinte nappali világosság töltötte be az éjtszakát. Ekkor az Isten embere lelki meghatottsággal, könnyesen és túláradó.örömmel a jászol mellé állott, amely fölött ünnepi szentmisét szolgáltak. Maga Szent Ferenc énekelte Krisztus levitájaként az evangéliumot. Aztán a körülálló népnek a szegény Krisztus születéséről prédikált, akit midőn meg akart nevezni, gyöngéd szeretettel betlehemi Kisdednek nevezett.
 

  

 

 

A családi ünneplés és közös imádság szebbé tételének lehetséges módja a következő családi liturgia, amit a kolostorokban a ferences szerzetesek is imádkoznak egymás megajándékozása előtt. Mi is a családtagokkal, de az egyedül ünneplők is elimádkozhatják. Kellékek: Evangélium, tíz mécses vagy gyertya.
A család a karácsonyfa köré gyűlik. A családfő felolvassa a Szentírásból a Jézus születéséről szóló evangéliumi szakaszt: Lukács 2,1-20 (rövidebb változat: Lk 2,1-7)

GYERTYAGYÚJTÁS a 10 könyörgést a családtagok olvashatják és a gyertyákat is ők gyújthatják meg.
CSALÁDFŐ: Karácsony éjszakáján földre szállt az Isten – őt ünnepeljük ma este. Ő a mi megváltónk és világosságunk. Örvendező szívvel és bizalommal kérjük őt:

1. Az első gyertyát gyújtsuk meg az Atyaisten imádására, aki úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fiát küldte el nekünk, hogy senki el ne vesszen közülünk, hanem mindegyikünk az üdvösségre jusson. Hogy Isten örök országába egykor mindnyájan hazaérkezzünk. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest)

2. A második gyertyát gyújtsuk meg a Fiúisten imádására, aki irántunk való szeretetből a mi testvérünk lett. Nézzétek, az Isten milyen alázatos! A világosság a világba jött, hogy mindaz aki benne hisz, annak örök élete legyen. Vezess minket Urunk az örök élet teljességébe! ...

3. A harmadik gyertyát gyújtsuk meg a Szentlélek imádására. Azért testesült meg a Fiúisten, hogy nekünk adja a Szentlelket. Általa vagyunk az ő testvérei és az Atya gyermekei. Engedd Urunk, hogy mindig a Te Lelked erejében és örömében éljünk!

4. A negyedik gyertyát gyújtsuk meg a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére, aki Isten Fiát e világra hozta, a Szentséges Isten Anyja oltalmát kérve. ...

5. Az ötödik gyertyát gyújtsuk meg Szent Józsefnek, az igaz férfiúnak tiszteletére, aki a mai éjszakán Isten Szent Fiát először szólíthatta fiának. Imádkozzunk, hogy Istennek mindig hűséges gyermekei maradjunk! ...

6. A hatodik gyertyát gyújtsuk meg a pápáért és minden elöljárónkért! Imádkozva kérjünk nekik békességet. ...

7. A hetedik gyertyát gyújtsuk meg egymásért, megköszönve Istennek, hogy egy családba hívott meg bennünket. Adjon a szívünkbe egymás iránt türelmet, irgalmat, békességet. Távollevő rokonainknak is adjon boldogságot. Szüleinknek, testvéreinknek, barátainknak és jótevőinknek, élőknek és holtaknak adjon örök életet! ...

8. A nyolcadik gyertyát gyújtsuk meg minden keresztényért, a keleti testvérekért, a protestáns testvérekért és mindazokért, akik Jézust üdvözítőjüknek vallják. Urunk, add meg nekik a hit útján az istenlátás boldogságát! ...

9. A kilencedik gyertyát gyújtsuk meg Izrael fiaiért, hogy ők, akik egyedül várták évezredeken át a Világ Üdvösségét, a Törvényt betartva, tehát szeretetben élve felismerjék Jézusban, az ő testvérükben az élő Isten Fiát, mire dicsőségben újra eljön. Hallgass meg Urunk! ...

10. A tizedik gyertyát gyújtsuk meg mai vacsorának örömére, mely már előre jelzi azt a másik asztalt és mennyei lakomát, melyre meghívásunk van Krisztus Urunk által. Hogy mindannyian asztalodhoz ülhessünk Isten Országában. ...

CSALÁDFŐ: Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atya akaratából emberré lettél, és köztünk lakoztál, hogy megoszd velünk az emberi élet örömeit, gondjait, bánatát. Megtestesülésed szent titkára kérünk, segíts most veled együtt úgy élnünk, hogy egykor veled legyünk az örök dicsőségben is. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

 

 

 

Pohárnok Jenő: Karácsonyfa alatt

Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus,
Hogy szíved minket így szeret,
S az angyalok dalával együtt
Dicsőítjük ma szent neved!

S ha elmúlik majd a karácsony,                                                                                                           
Te akkor is maradj velünk,
Míg élünk, ezt a kis családot
Szeresd, ó édes Istenünk!

 

 

 

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

 

 

 

 

 

                          Döbrentey Ildikó

                      A FEKETE BÁRÁNYKA

 

         Régen történt, amit most elmesélek, nagyon régen, Betlehem városa mellett, a réten.

         Birkák legeltek arra éppen: öt birka, tíz birka, száz birka. Fehérlett tőlük a táj. A nagy fehérség közepében egy apró fekete pötty: egy fekete bárányka táncolt és ugrándozott, széles jókedvében. De olyan szépen táncolt, és olyan vidáman ugrándozott, hogy a rét, tél közepén, kivirágzott, mintha tavasz lett volna.

         Nem tetszett ez a fehér birkáknak! Irigykedve bégettek:

         - Bee! Mit keres köztünk ez a fekete? Bee! Akárkinek gyereke, nem kellesz, te fekete!

         És kilökték maguk közül a fekete báránykát.

         Olyan hirtelen történt mindez, hogy a fekete báránykának még csodálkozni sem maradt ideje. Elvonult a nyáj, és ő ottmaradt egyedül. Várt egy darabig, hátha visszajön érte valaki, várt, de nem jött senki. Akkor lehajtotta a fejét, és szomorúan elindult, hogy szállást keressen éjszakára.

         Nem táncolt, nem ugrándozott. Csak ment, ment, amerre a szeme látott. El is fáradt a lába. Már a csillagok is feljöttek, mire egy elhagyott istálló akadt az útjába.

         Omladozott az istálló fala, a tetején befútt a szél, ám az ajtaja sarkig tárva! Óvatosan belesett az árva fekete bárányka...

         Szalmával telt jászol állt az istálló közepén, mögötte vaksin hunyorgó, félig vak tehénke, meg egy süket, öreg csacsi. A csacsi barátságosan kiintegetett a fülével.

         Nem kérette magát a bárányka! Besurrant az istállóba, s elvackolt a jászol alá, a félhomályba. Nagy csöndesen lapult ottan, alig moccant, alig szusszant.

         Attól kezdve hárman éltek az istállóban: a félig vak tehénke, a süket csacsi, meg az árva fekete bárányka. Nem sokat beszéltek, így hát jól megfértek.

         Egy nap, legelészés közben, a szokottnál messzebb kalandozott a fekete bárányka. Váratlanul különös társaság tűnt fel a réten. Viselős, gyermeket váró asszony ült sovány szamár hátán, mellette egy férfi ballagott. Egyenesen arra tartottak, ahol a bárányka legelészett. Az asszony szép arcát gond gyötörte:

         - Jaj, Józsefem! Úgy érzem, éjszaka meglesz a gyermek, és nincs egy zug, ahol meghúzhatnánk magunk!

         A férfi nyugtatta:

         - Türelem, Máriám, megsegít az Isten! Majd csak jut nekünk is fedél! - és körülnézett a kietlen pusztaságban.

         - Ó, szegények! - gondolta a fekete bárányka. - Kizárta őket is a nyáj! Majd én segítek nekik! - azzal elébük lépett, és elindult előttük, egyenesen az istálló felé. A szamár követte.

         - Ki vezet bennünket? - kérdezte az asszony.

         - Egy fekete bárányka... - válaszolta csodálkozva a férfi.

         Elérkeztek az istálló ajtajához, ott megálltak. Rájuk hunyorgott a félig vak tehénke, barátságosan kiintegetett fülével a süket, öreg csacsi.

         A jövevények hálásan léptek be az istállóba, s letelepedtek a jászol mellé. A tehénke és a csacsi nyugalomra tért a jászol mögött, a bárányka elvackolt szokott helyén, a jászol alatt. Minden elcsendesedett.

         Éjszaka közepén gyereksírásra riadt a fekete bárányka. Nyitni akarta a szemét, ám napnál is fényesebb fény kápráztatta el. Remegő lábbal felállt, és kidugta fejét a jászol alól.

         Hát, az istálló fényárban úszott! Ragyogott a félig vak tehénke szeme, selymesen pompázott a süket csacsi vedlett sörénye. A jászolban aranyszálként csillogott a szalma, rajta csöpp újszülött feküdt, bepólyálva. Egyenesen a jászol alól kukucskáló fekete bárányra nevetett.

         - Lehet, hogy mégsem vagyok olyan fekete? - gondolta felbátorodva a fekete bárányka, s kilépett a jászol alól. Az újszülött újból rámosolygott.

         A báránykának ettől olyan jókedve kerekedett, hogy táncolni és ugrándozni szeretett volna. S úgy is tett: táncolni és ugrándozni kezdett, mint régen, a fehér nyáj közepében.

         Sugárzó arccal nézte őt az anya, a férfi és a gyermek. A bárányka csodálkozva vette észre, hogy az ajtóban pásztorok tolonganak, s mögöttük... Mögöttük a fehér birkák nyája bégetett!

         - Bejönnétek, ha mernétek! - húzta ki magát a fekete bárányka. Már nem remegett a lába, hanem táncolt és táncolt, és ugrándozott és ugrándozott. Olyan jól érezte magát, hogy azt gondolta:

          - Miért ne jönnének be a fehér birkák is? Hiszen a testvéreim! - És kiszólt nekik: - Gyertek beljebb! Gyertek beljebb!

         S a fehér birkák bégetve betódultak.

         Később királyi ruhás, idegen emberek érkeztek az istállóba. Gazdag ajándékokat hoztak az újszülöttnek: aranyat és messzi földről való illatszereket.

         A fekete bárányka visszahúzódott a jászol alá. A csillogáson át is látta, hogy a gyermek elálmosodott. Erre ő is ásított egyet, bevackolt a jó puha szalmába, és békésen elszenderedett.

 

Ezer és ezer híres kép, festmények és szobrok őrzik ennek az éjszakának, szent karácsony éjszakájának a csodáját. Minden képen ott látható a kis Jézus, Mária, József, a pásztorok, a fehér birkák,a tehénke meg a csacsi.        Na de hol van a képeken a fekete bárányka? Őt még nem látta soha senki!

         Nem ám, mert egyesegyedül csak ti tudjátok, hogy a jászol alatt is lapul valaki! Valaki, aki fedél alá vezette Máriát és Józsefet, valaki, aki elsőként táncolt és ugrándozott a kis Jézusnak, valaki, aki a rosszra jóval válaszolt. Valaki, aki végre boldogan szuszog: a fekete bárányka.

http://www.youtube.com/watch?v=5KKLRdanFLY&feature=related

 

 

  

Jn 1,1-18

Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

 

"A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek."
Ha vallom azt, hogy Isten valóban Isten - tehát a világ nem isten, hanem mindenestül tőle van -, akkor elfogadhatom azt is, hogy tud képességet adni az ő szent Fiában hívőknek arra, hogy az ő gyermekei legyenek a szó megrendítően mélységes értelmében, vagyis hogy isteni természetéből tud adni nekünk, kiárasztva reánk Szentlelkét, hogy az ő Egyszülöttjére, Jézus Krisztusra hasonlítsunk.

Karácsony valóságának csak az egyik oldala az, hogy Isten emberré lett, a másik, amely ebből következik, hogy az ember Istenné lesz, ahogyan nagy merészen a görög szentatyák hirdetik. Természetesen Jézus az unio hypostatica, a személyes egység révén Isten Fia, mi pedig a Szentlélek kiáradása által lettünk az isteni természet részesei.

Karácsony fényes napja, ünnepi miséje megköveteli a hívő értelemtől a gondolkodás élességét és ragyogó ártatlanságát. Az éjszaka varázslatából most kibontakozik az egyértelműen látható isteni gondolat, terv, valóság.

Ha hiszel Jézus Krisztusban, és meg vagy keresztelve, Isten természete árad beléd: új fogantatás és születés megy végbe benned.

Ne csak arra figyelj Karácsonykor, hogy Isten emberré lett, hanem tekints magadra is a hit szemével: Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsít irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak minket és azok is vagyunk.

Itt a földön ez Isten utolsó üzenete nekünk: Jézus Krisztusban fiai vagyunk. Örök, elpusztíthatatlan, isteni életünk van. A történelem jelen idejét ez a végső isteni üzenet teszi végső korszakká.

Képességet, hatalmat kaptál, hogy Isten gyermekeként élj, ezért az Evangéliumban felhangzó egyetlen követelmény sem idegen legbensőbb természetedtől. Ha téged testedben vállalt az Isten, vállald őt te is testi életed napjaiban.

 
/Barsi Balázs/
 
 
 
 
 
 
Baja Mihály: Karácsony

Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.

Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.

Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.

Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.

Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.

A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

 

Móra László: Karácsonyi csengő

Csingilingi, cseng a csengő,                                                                                             
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.

Égi szánkót hajt az angyal.                                                                          
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.

Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.

Arany diót, arany csengőt,
Ezüst lepkét, ringót rengőt,
Amilyen még földön nem nőtt,
S csilingelő arany csengőt.

Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.

Hozz örömet, békességet,
A szíveknek melegséget,
Karácsonyi szép meséket,
S az Istennek dicsőséget.

 

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember                                                                                                                                
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban                                                                                                
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

http://www.youtube.com/watch?v=i3Hvph0FwAk&feature=related

 

Devecsery László - Karácsonyi éjben                                                                    
Hópelyhek lobognak,
pihekönnyű szélben.
Fehér lesz az erdő,
a karácsonyi éjben.

Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják.
Köszöntik az embert
és az ég királyát.

Világos az ablak,
arany szemmel néz rád.
Felfénylő örömmel
hullanak a szikrák.

Csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak.
Betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.

 
Donászy Magda: Karácsony délután
 
Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bújkál
minden gyerekarcon.
 
Végre sötétedik…
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
 
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám fenyőfárul.
 
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta…
 
Azért olyan kedves,
azért olyan drága,
meghatottan nézek                                                                                                                     
apára…anyára.
 
 

Naszádos József: Mária karácsonya

Amikor először csókoltam, s öleltem,
mint gyermeket, ajándékát az életnek,
remegtem. Egyedül teremtettem?!
S belé kapaszkodtam a végtelenbe,
hogy merjem szeretni, ezt az egyet,
enyémként. Testem és vérem benne,
mégis számomra érthetetlen lenne,
ha a végtelen szeretet rám nem nehezedne.
Féltenem a végestől nem kell-e?
Míg szoptattam, és álmait terelgettem,
hajamban a fény megtelepedett,
lelkemben szétáradt szelíd közelsége.
Lettem magamban Istenemmel,
a mindenség teremtőjével,
és e gyermekkel – vagy még sem?
Lesz-e talán az, aki lehetne?
Bírom-e megtartani a végtelennek?
Magammal magam feleseltem,
nem értettem: Isten lenne e gyermek?

 

 

A napkeleti bölcsek érkezése - Szent Máté szerint

(Mt 2,1-23)

2 A napkeleti bölcsek hódolata

1 Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, 2 és megkérdezték: "Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." 3 Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. 4 Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt felelték neki:"A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:

6 "És te Betlehem, Júda földje,

semmiképp sem vagy a legkisebb

Júda fejedelmi városai között,

mert belőled támad majd a fejedelem,

aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek'(Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2)

7 Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. 8 Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: "Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."

9 Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkeltében láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt. 10 Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. 11 Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Menekülés Egyiptomba

13 Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: "Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt."

14 Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:

"Egyiptomból hívtam ki fiamat"  (Óz 11,1).

A betlehemi gyermekgyilkosság

16 Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. 17 Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott:

18 Hang hallatszik Rámában,

nagy sírás és jajgatás:

Ráchel siratja fiait,

és nem akar vigasztalódni,

mert nincsenek többé ' (Jer 31,15).

Visszatérés Egyiptomból

19 Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban 20 és így szólt: "Kelj föl, vedd magad mellé a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek."21 Ő fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére. 22 Mivel meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, eltávozott Galilea vidékeire. 23 Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy így beteljesedjék, amit a próféták mondtak:"Názáretinek fogják hívni."

 

 

József Attila:Betlehemi királyok                                                                                                

  Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
       Három király mi vagyunk.
     Lángos csillag állt felettünk,
     gyalog jöttünk, mert siettünk,                                                                                                          
     kis juhocska mondta – biztos
     itt lakik a Jézus Krisztus.
          Menyhárt király a nevem,
          Segíts, édes Istenem.

      Istenfia, jónapot, jónapot;
    Nem vagyunk mi vén papok.
     Úgy hallottuk, megszülettél
     szegények királya lettél.
     Benéztünk hát kicsit hozzád,
     Üdvösségünk, égi ország!
          Gáspár volnék, afféle
          földi király személye.

  Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
       Jöttünk meleg országból.
    Főtt kolbászunk mind elfogyott,
    fényes csizmánk is megrogyott,
    hoztunk aranyat hat marékkal,
     tömjént egész vasfazékkal.
          Én vagyok a Boldizsár,
          Aki szerecseny király.

        Irul-pirul Mária, Mária
        boldogságos kis mama.
       Hulló könnye záporán át
          alig látja Jézuskáját.
     A sok pásztor mind muzsikál.
     Meg is kéne szoptatni már.
          Kedves három királyok,
          jóéjszakát kívánok!

 

http://www.youtube.com/watch?v=2ibY323MwgA

 

Szent János apostol első leveléből

1, 1 – 2, 3
Az élet Igéje és Isten világossága

Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örüljetek, és örömötök teljes legyen.
Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben élünk akkor hazudunk, és nem az igazsághoz igazodunk. De ha világosságban élünk, ahogy ő is világosságban él, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézus Krisztusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.
Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
Abból tudjuk meg, hogy megismertük, ha megtartjuk a parancsait.

 

 

Szent Ágoston püspöknek Szent János leveléről szóló fejtegetéseiből

 

Maga az Élet jelent meg testben

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1 Jn 1, 1). Csak azért tapinthatja bárki is kezével az Igét, mert „az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Qn 1, 14).
De ennek a testté lett Igének, hogy kezünkkel tapinthassuk, előbb Szűz Máriától kellett testileg megszületnie, bár maga az Ige nem ettől kezdve létezik, hiszen János azt mondja róla, hogy „ami kezdettől fogva volt”. Nézzétek, mennyire alátámasztja ezt a levelét evangéliuma, amelyből az imént hallottátok, hogy „kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt!” (Jn 1, 1).
Valaki esetleg úgy érthetné az élet Igéjét, mint valami Krisztusról szóló beszédet, de nem magát a Krisztus testét, amelyet kézzel tapintottak. Nézzétek, mi következik:            „Igen, az élet megjelent” (1 Jn 1, 2).

                                    Krisztus tehát az élet Igéje.
És hogyan jelent meg? Kezdettől fogva volt ugyan, de nem jelent meg nyilvánvalóan az emberek előtt: csupán az őt látó angyaloknak volt nyilvánvaló, akik mintegy kenyerükkel táplálkoztak vele. Mert mit is mond a Szentírás? „Angyalok kenyerét ette az ember!” (Zsolt 77,25). Tehát maga az Élet jelent meg testben, mert megjelenése által a csupán lélekben látható dolog válik szemmel láthatóvá, hogy meggyógyítsa a lelkeket. Mert az Ige csupán csak lélekkel, míg a test, testi szemmel is látható. Módot adott arra, hogy meglássuk az Igét: az Ige testté lett, hogy megláthassuk, így kellett gyógyulást találnunk, hogy bensőleg lássuk az Igét.
„Tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk” (1 Jn 1, 2), azaz megjelent közöttünk; vagy világosabban szólva: megjelent számunkra.
„Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek” (1 Jn 1, 3). Jól figyeljetek, kedveseim: „Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek”, őt magát, a testben jelenlévő Urat látták, az Úr szájából hallottak az igéket, és hirdették nekünk. Tehát mi is hallottuk, de nem láttuk.
Vajon talán kevésbé vagyunk szerencsések, mint azok, akik látták és hallották? De akkor hogyan folytatná, hogy: „ti is közösségben legyetek velünk?” (1 Jn 1, 3). Ők látták. Mi nem láttuk, de mégis közösségben vagyunk velük, mert ugyanazt a közös hitet valljuk.
„Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek — mondja — hogy örömötök teljes legyen” (1 Jn 1, 4). Teljes örömről beszel, mégpedig magában a közösségben, a szeretetben és az egységben.

 

"Az Élet megjelent."
Szent János evangélista, az Élet tanúja és hirdetője azzal a szóval kezdi evangéliumát, mely az egész szentírás legelső szava: Kezdetben...

Leveleiben is a "kezdetekhez" megy vissza, írásainak és életének mélysége az abszolút Kezdethez, a létezés ősforrásához, az Istenhez való kötődéséből való. Mintha nem bűnbeesett ember volna, olyan ártatlan és tiszta; megtisztította őt szüzességének kivirágzása, hiszen Jézusban Istennel találkozva ő lett a szeretett tanítvány, és a Szeplőtelen Szent Szűzzel töltött évek, akit a haldokló Üdvözítő végrendeletét teljesítve házába fogadott.

Isten új teremtésének, dicsőséges föltámadásának tanúja ő. Valóban hallotta, saját szemével látta és kezével tapintotta az Életet, amelyben öröktől fogva minden más élet benne foglaltatott. Hiszen az Atya öröktől fogva elhatározta szent Fia megtestesülését, és hogy általa minden embert részesít az istenfiúságban.

Az igazság rendjében, az örökös isteni tervben a megtestesülés végtelenül értékesebb valóság, mint a nemlétezésből előhívott ember megteremtése.

A megtestesült Igében teremtette Isten az embert és az ember életterét. Az egysejtű lény lehetősége is az Istenség mélységében öröktől elrejtett titokhoz, a megtestesüléshez tartozik.

Így időben bár előbb jelent meg az élet az univerzumban, de az isteni szándék rendjében Jézus az első. Ezért Jézusra a szó legteljesebb értelmében áll: az Élet megjelent. Azért is, mert ez az élet nem pusztulásra szánt, széteső biológiai élet, hanem, amint Szent János tanítja, örök élet, amely az Atyánál volt.

Jézusban ez az örök, nem pusztuló élet jelent meg, de csak dicsőséges feltámadásakor lett nyilvánvalóvá.

A sírban hagyott leplek jelzik, hogy az az élet, amelyet Jézus hozott nekünk, szabad minden földi köteléktől, mert élő közösség az Atyával és egymással. Ti is közösségben lesztek velünk - írja a szeretett tanítvány. Az ugyanazon Jézusba vetett hitben és egymás szeretetében élni annyi, mint közösségben lenni nemcsak egymással, hanem a Szentháromsággal is.

Ezeket azért írjuk nektek, hogy örüljetek és örömötök teljes legyen. Ennek örülünk-e Karácsony szent napjaiban, vagy valami másnak? Örökre megmaradó és teljes az örömünk, vagy múlékony és töredékes?

 
/Barsi Balázs/
 
 
 
 

Bódás János: A karácsonyi Jézushoz

 

Jézus, te is születtél,

Milyen fiú lehettél?

Verekedni szerettél?

Hát mosdani?... Vagy jobb voltál

Minden földi gyereknél?

 

Hát zöld egrest ettél-e

Egészséged vesztére?

Fáról sokszor estél-e?

Kék foltokkal rakva hányszor

Értél haza estére?

 

Panasz is volt néha rád?

Ne szomorítson a vád:

Ha elszakadt a ruhád,

Vagy valamit összetörtél,

Kiporolt-e jó anyád?

 

Ó, te égi, tiszta fény,

Követni mernélek én,

Szakadékok peremén,

Ha tudnám: te is így kezdted,

Gyermekként, akárcsak én.

 
 
 

 

Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi

Pásztorgyerek lennék,

Karácsony estéjén

Jászolához mennék.

 

Ha volna egy szelíd,

Szép fehér báránykám,

Azt is odavinném,

Azt is odaszánnám!

Gyorsan letérdelnék…

Milyen jó is volna!

Angyalok éneke

Gyönyörűen szólna…

 

Talán egy kis angyal

Kezemen is fogna…

Megtartó Úr Jézus

Rám is mosolyogna!

 

De én nem lehetek…

Miért is nem lehetek

Betlehemi nyájat

Őrző pásztorgyerek?

 

Magyar földön járok…

El is múlt az régen,

Hogy az a szép csillag

Ragyogott az égen!

 

Van most csillag elég,

De úgy egy sem ragyog,

Nem énekelnek már

Mennyei angyalok.

 

Úr Jézus elébe

Elmegyek én mégis,

Száz nap és száz éjjel,

Ha mindig mennék is –

 

Száz nap és száz éjjel

Még nem is kell járnom,

Odarepít engem

Az én imádságom.

 

Miért megyek elébe?

Megköszönni szépen,

A sötét világra,

Hogy leszállott értem!

 

Megmondani Neki:

Életem, halálom,

Már én csak ezentúl

Mindig Őt szolgálom!

 

Megsimogat, tudom,

Szerető szemével,

Megtelik a szívem

Szíve melegével!

 

Megtartó Úr Jézus

Édes mosolyával,

Karácsony estének

Nagy boldogságával.

 

        

Isten Igéje, aki testileg egyszer született (s ez a születés hozzánk hajló jóságának és emberszeretetének jele), mindazokban, akik akarják, mindig szívesen születik meg, és gyermekké is lesz, erényeikkel növekedve. Amilyennek ismeri a befogadó lélek képességeit, úgy mutatkozik meg előtte. Nem azért csökkenti nagyságának mértékét, mintha irigyelné azt az embertől, hanem mintegy kifürkészve azok befogadó képességét, akik látni akarják őt, annak megfelelően és olyan mértékben fedi fel nekik magát, s így jelenlétének nagy titka továbbra is mindenki számara áthatolhatatlan titok marad.
Ezért mondja bölcsen az Apostol, szemlélve a titok nagyságát: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13, 8). Kétségtelenül azt a mindig új misztériumot érti, amely soha semmilyen szellemi felfogással nem évül el.
Megszületik Krisztus, az Isten, aki emberré lett, értelmes lelket hordozó testet öltve magára. Ő, aki a teremtett dolgokat úgy alkotta meg, hogy a semmiből jöttek létre, fényes nappal is látható ragyogó csillagként vezeti el a bölcseket oda, ahol a megtestesült Ige pihen, így mutatja meg, hogy az Ige, aki az Ószövetség szent irataiban el van rejtve, titokzatosan meghaladja az ember érzéki megismerését, és a pogányokat is a megismerés legnagyobb világosságára vezeti el.
Kétségtelen ugyanis, hogy a hívő lélekkel fogadott ószövetségi törvény és prófétai tanítás csillag módjára vezeti el a megtestesült Ige ismeretére mindazokat, akik Isten kegyelméből erre meghívást kaptak.
Ezért Isten tökéletesen emberré lett, semmit meg nem változtatva azon, ami emberi természetünkhöz tartozik. Egyedül a bűn nem lett a sajátja, mivel ez nem is volt természetünk tartozéka. Azért tette ezt, hogy testét csalétekül állítva, csapdába csalja a telhetetlenül rá leskelődő sátánt. Teste ugyanis a benne rejlő isteni erő következtében halálos méregként pusztítja el a sátánt abban a pillanatban, amikor halálra viszi őt. Az emberi természetnek viszont gyógyszerévé válik, amikor ugyanezzel az isteni erejével visszahelyezi eredeti kegyelmébe.

A Megtestesülés nagy titka mindig misztérium marad; mi módon van jelen személyesen az isteni Ige az emberi testben, amikor ugyanaz a személy teljes lényegében az Atyánál van? S hogyan lehet teljes isteni természete és ugyanakkor teljes emberi természete is, amikor semmit sem veszít el abból, ami benne isteni, sem pedig abból, ami benne emberi?
Ezeket a titkokat egyedül a hit fogja fel, hiszen a hit azoknak a dolgoknak az alapja és valósága, amelyek meghaladják az emberi értelem erejét.

 

 

                                                  - 0 -

 

                              http://breviar.sk/hu/default.htm

 

 Kol 1, 12-20
Krisztus minden teremtmény elsőszülöttje, elsőszülött a halottak közül

Adjunk hálát az Atyaistennek, †
aki minket arra méltatott, *
hogy részünk legyen a szentek fényességében.
A sötétség hatalmából kiragadott minket, *
és helyet adott szeretett Fia országában.
Benne nyertük el vére által a megváltást, *
bűneink bocsánatát.

Ő a láthatatlan Isten képmása, *
az egész teremtés elsőszülöttje,
mert benne teremtetett minden †
a mennyben és a földön, *
minden látható és láthatatlan:
a trónusok és uralmak, *
a fejedelemségek és hatalmasságok.

Általa és érte teremtetett minden, †
ő előbb van mindennél, *
és benne áll fönn minden.

Ő a testnek, az Egyháznak a feje, †
ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, *
hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Mert úgy tetszett az Atyának, †
hogy benne lakjék az egész teljesség, *
és általa békítsen ki magával mindent,
békességet szerezve a kereszten kiontott vére árán *
mindennek a földön és a mennyben.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.