Gyökössy Endre: A megoldás mindig Jézusé ( Kézfogás 41.)
Átéltük-e már valaha azt a csodát, amikor Jézus valamit átvett az életünkben?
Márk evangéliumából értesülünk arról, hogy amíg Jézus és a három kiválasztott apostol a hegyen éppen a színeváltozás csodáját élte át, "alant" is különös dolgok történtek.
Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük,
írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész
sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt.
Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?"
A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat,
akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy
tajtékzik, fogát csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak,
hogy űzzék ki, de nem tudták."
Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzédék, meddig leszek még
veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!"
Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a
fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott.
Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?"
Mire ő ezt válaszolta:" Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg
vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket,
és segíts rajtunk!"
Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges
annak aki hisz."
Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja és így szólt: " Hiszek, segíts a
hitetlenségemen!"
Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan
lélekre ezt mondva neki:"Te néma és süket lélek, megparancsolom neked:
menj ki belőle, és ne menj bele többé!"
Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan
lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van.
Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt.
Amikor aztán Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle
maguk között: " Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
Ő pedig ezt mondta nekik: " Ez a fajta semmivel sem űzhető ki,
csak imádsággal."
Mt 9,14-29
Hát így történt. Amíg a nagy látomásban Jézus az egekig ragadtatik, addig a lent maradt tanítványok
a sárga földig megaláztatnak tehetetlenségük miatt. Nem tudnak meggyógyítani egy gyereket.
Mi is történt itt tulajdonképpen? Az, hogy a gyenge ember azonnal kihasználja, ha nincs jelen az erős,
akinek esze, értelme, vezető képessége összefogja a dolgokat. A nyáj-ember akkor tüstént zavart okoz.
....Amikor Jézus felmegy a hegyre, ellenségei ugrásra készen állnak, hogy lecsapjanak a tanítványokra.
Végre nincs jelen az,Aki mindig meg tudott nekik felelni, Aki sarokba szorította őket úgy, hogy elállt
a lélegzetük. Nincs jelen Jézus; gyerünk mi, az okos írástudók, cserkésszük be ezeket a primitív halászokat
és szorongassuk meg őket!
Ráadásul jön egy ember, aki beteg fiát viszi a tanítványokhoz, hogy gyógyítsák meg. Ott is teljes a csőd. ...
Amikor Jézus lejön a hegyről, azt olvassuk: "az egész sokaság eléje futva köszöntötte." Jézus megoldást hoz.
Mi az Ő megoldásaiból életéből vallást csináltunk, sőt felekezeteket, a keresztből pedig bunkót, és
egymást öldököltük. Aztán szektákat alakítottunk, vitatkoztunk, zsinatoltunk, kiátkoztuk egymást és
máglyákat gyújtottunk. De melyikünk merné valakinek, például egy epilepsziás gyereknek a fejére
tenni a kezét, hogy meggyógyítsa?
A megoldás mindig Jézusé - amikor Ő akarja, akkor jön a megoldás.
Lám, amikor megjelenik, a vallásos vita elhallgat.Egyvalaki szólal meg: az, akinek igazán szüksége van
Jézusra. Aki nem vitázni akar Vele, hanem segítséget kérni, akinek csak Őrá van szüksége, semmi másra,
és ez az édesapa. Elmondja a gyereke betegségének történetét, és mellékesen megjegyzi:-Odavittem
őt a tanítványaidhoz, és nem tudtak segíteni rajta. És íme, Jézus nem volt pihe-puha ember, tudott
keményen is szólni, ha kellett. Itt bizony kemény szót ejt. - Ismerek teológusokat, akik azt akarják
bizonyítani, hogy ez csak a farizeusoknak szólt. Meg vagyok győződve, hogy a tanítványoknak is:
Ó, hitetlen nemzedék, meddig kell még titeket elszenvednem?
Itt értjük meg, hogy Jézus egész élete milyen szenvedés volt! Hozta a legnagyobb erőt, dinamikát,
megújító hatalmát, de mi inkább vitázunk, új gyülekezetet alapítunk, vagy új tornyot építünk, vagy
valamit "rendezünk", mert az egyszerűbb. "Ó, hitetlen nemzedék!" - bizony ez nekünk is szól.
Jézus átveszi tanítványai kezéből az egész ügyet: abbahagyja a vitatkozást, mert a vitatkozásnak
sose volt és nem is lesz értelme, és az apa kérésére meggyógyítja a gyereket.
Átéltük-e már valaha azt a csodát, amikor Jézus valamit átvett az életünkben? Életem legnagyobb
csodája az, amikorérzem, hogy egy-egy szolgálatomban átveszi tőlem a szót, és hirtelen nem azt
mondom, amire készültem, ami előre le van írva. Hirtelen otthagyom az egészet, és valami mást
kell mondanom, egészen mást; érzem, hogy Ő akar valamit. Keresgélem a szavakat, nem tudom
kifejezni magam, - és egyszercsak "hallok" egy mondatot magamtól, és tudom, ezt akarta mondatni
velem. Csoda, amikor az ember saját szavának utána bámul. Előtte eszembe sem jutott, de akkor
mondanom kellett.
Csoda az is, amikor egy lelki beszélgetést hirtelen abba kell hagynom, be kell fejeznem, mert
tehetetlen vagyok. Nem tudom tovább csinálni. Nem telik tőlem, nincs bennem elég Lélek.
És egyszer csak ez a valaki visszajön, ragyogó arccal - mert az Úr átvette tőlem a gyógyítást.
Amikor Jézus átveszi a fiú kezelését, az először rosszabbul lesz. Ha Jézus maga kezd el valakivel
foglalkozni, az először rosszabbul lesz. A fölfelé vezető út előbb mindig lefelé vezet. Ahogy
valakinek nehéz napokon kell átesnie, hogy gyógyultan jöjjön ki a kórházból. Az új élet is fájdalmak
közt születik meg. Isten Szentlelke szinte kiporolja a lélek különböző rétegeit, onnan gomolyognak
elő a bajok, sötétségek, keserűségek, régi emlékek, és elborítják az embert. Ne ijedjünk meg,
ha Jézus egyszer kezébe veszi az életünket és elkezdünk hánykolódni, álmatlan éjszakáink vannak!
Úgy érezzük, hogy rosszabb az állapotunk - de ez csak kezelés; műtét alatt vagyunk. Jézus vett
kezelésbe minket. ...
Amikor Jézus elkezdi ezt a kezelést, a beteg apja így szól:" Ha lehetséges neked valami, segíts
rajtunk és szánj meg minket." "Minket". "Rajtunk": mennyire egy a gyerekével! Ez első pillanatra
szép, de ha mélyére nézünk a történetnek, akkor azt látjuk, hogy nem lát mást, csak a maga
és a gyereke baját. Ilyen a mi félhitünk is: de jó volna, ha Isten megváltoztatná a férjünket!
De jó volna, ha Isten valamit tudna tenni a házasságunkkal! Ha... Ennyi a mi hitünk.
Ezért könnyebb vallásosnak lenni, mint hívőnek.
Erre a "lehetséges" hitre Jézus visszakérdez: "Lehetséges-e?". - Az ember az kéri:ha tudsz,
segíts. Jézus azt mondja: "Segítek, ha hiszel".
Itt a lehetőség, hogy hitet is szabad kérni! Az ember rádöbben, hogy a hitével kell előbb
valaminek történnie, akkor a gyermeke meggyógyul. És zokogva azt mondja: "Hiszek, segíts
hitetlenségemen!"
Ha van megrendítő imádság, akkor ez az. Hiszünk Uram ,de érezzük, hogy nem eléggé
hiszünk, sok "ha" van a hitünkben. De segíts, hogy egész hitünk legyen, olyan ,hogy kapcsolódhassunk
Hozzád, olyan, hogy úgy hihessünk Benned, hogy történjék valami és a gyermekünk meggyógyuljon.
Ez az ember leveszi szemét magáról és a gyermekéről, és egész lényével Jézushoz kapcsolódik.
Nem Jézus tehetetlen, hanem a mi hitünk gyenge! Ezért ne arra nézzünk, amit kérünk, hanem
Arra, Akitől kérünk. Vegyük le a szemünket magunkról. Megtapasztaltam, hogy ha egyszer-egyszer
sikerül a magam sebéről a tekintetemet elvonni,és a gondolataimat, és ezt mondani: Uram itt csak Te
tehetsz valamit, csak Rád nézek, hiszek Uram, segíts hitetlenségemen - akkor mindig valami
jó dolog történt.
Kolombusz Kristóf már tizenegy hónapja hajózott, kereste a Csendes-óceánt, az indiai partokat;
legénysége föllázadt, mert elég volt a hajóútból, elég volt a kutatásból. Akkor ez az ember, aki a
maga módján szentül hitt abban, hogy meg fogja találni, amit meg kell találnia, lement a kapitányi
kajütjébe, kihozta a szextánst,a térképet, az iránytűt, és összehívta a legénységet. A három
életfontosságú iránymutató eszközt bedobta a tengerbe és azt mondotta: - Partot érünk, mert hiszem.-
És partot is értek. Ez a hit.
Vigyük egyszer a magunk kis logarléceit, elképzeléseit, tervecskéit, elgondolásait, spekulációit
kis hajónk pereméig, dobjuk el, és mondjuk ezt:
Uram, kezdjük előlről! Én kész vagyok, itt állok, cselekedj velem akaratod, terved szerint!
Itt olvasható néhány előadása:
(Lassan tölt, de ajánlom! :) )
http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/76
