Gyökössy Endre: Így tanít Jézus (Az "Egészen Más") Kf.39.
" Mindig itt akadunk el: hogyan járt Jézus a vízen? Mi ne próbáljunk meg magyarázatokat gyártani, és ne legyünk csak csoda-hívők! Nem az a csoda, hogyan járt a vízen Jézus; Ő maga a Csoda."
De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig
a parton egyedül.
Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel,
mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején
a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.
Mk 6,46-48
Az első "csodálatos" újdonság, felfedezésem az, hogy Isten iskolájában azokat az osztályokat
amiket egyszer elkezdtünk, ki kell járni. Lehet bukdácsolni, meg elbukni is - aztán kötelező
újrakezdeni. Amit Ő velünk elkezdett, azt be is fejezi. Ő nem hagy bennünket cserben;
még nyomorultul is szabad ezt az iskolát elvégeznünk, Szentlelke segítségével.
Isten iskolája rendjéből fedeztem fel valamit: ez a történet az ötezrek megvendégelése után
következik. Micsoda " sikerélménye" lehetett a tanítványoknak az ötezrek megvendégeltetése!
Nem csak Megváltónk, Messiásunk, de egy "szupersztár" csodatevőnk is van: nem lesz többé
kenyér-gondunk! A jelenlévők királlyá akarják tenni Jézust. Kenyér-király kell nekünk, aki
kenyeret ad ingyen, sőt még halat is! Ez kell nekünk! Úgy tűnik, hogy Jézus megoldotta a világ
legnagyobb problémáját: a gyomor-kérdést.
Akkor döbbentem meg, mit is jelent Isten iskolájában lenni. Jézus tudatosan hagyta őket
magukra. Most megy el imádkozni a hegyre. Elküldi magától tanítványait, bele a viharba.
Jézus jól tudta, hogy ott a tavon éjjelenként vihar szokott lenni. Menjenek csak át a túlsó
partra: a sikerélmény után szinte belekényszeríti a tanítványokat, hogy ennek az ellentétét
is éljék át. Jézus egyensúlyban tartja a dolgokat. Nem akarja, hogy felettébb túl-ujjongják
magukat a tanítványok, és azt mondják:Most már mi leszünk a kedvelt kenyérosztók!
-Szálljatok csak hajóra, menjetek a túlsó partra, majd én a hegyen imádkozom.- Ott
szorítja meg őket, ahol leginkább biztonságban érzik magukat, a hajójukon, az evezőlapátjuk
mellett, ami a mesterségük. Legyen " csődélményük" is, mert különben elbízzák magukat.
Amikor nagyon jól megy minden az életünkben és azt mondjuk, most minden rendben van,
végre egyenesbe kerültünk, mégis szeret az Isten - akkor hirtelen beborul!
Előszámoltam magamban, hogy mostanában négy örömöm volt - és mellé négy akkora pofont,
szúrást is kaptam, hogy csoda hogy kibírtam. S azt sem mondhatom, igazságtalanul. Dehogy!
Jobbról várjuk, balról kapjuk. Csak a kutya harapja a botot, amivel a gazdája megfenyíti.
Legalább a tanítvány tudja, hogy a bot mögött valamiképpen a Gazdája van, hogy felettébb
el ne bizakodjék, ahogyan Pál fogalmaz: "Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott
a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön,hogy el ne bizakodjam" (2Kor 12,7)
Gondoljuk végig életünknek ezt a szinte ritmikus egyensúlyát, ezt a következetes rendet,
ahogy Isten csiszol bennünket, fölemel, örömöt ad - utána, mint ahogy a vasat edzik, a
melegből a hidegbe, hidegből a melegbe ejt, edz, farag, vés,könny mellett a mosoly, áldás
mellett a próba. Hogyan mondja a próféta? Ő megsebez, de be is kötöz. Ez az Isten iskolája,
és ha ezt nem vettem volna komolyan,akkor nagyon össze lennék zúzva.
Jézus időnként elmegy imádkozni. Tehát nekünk is időnként el kell mennünk, föl a "hegyre",
el kell vonulnunk belső szobácskánkba, mert ima-élet nélkül nincs tanítványi élet, és ez sem
megy Jézus nélkül.
Míg Jézus imádkozik, nemcsak Istennel beszél, hanem közben látja tanítványait is. És amikor
bajban látja őket - abbahagyja az imádságot. Igen! Az Isten Fia! Szinte látom, ahogyan fut le a
hegyről.
És most jön azon része, ahová oly gyakran - és tévesen - a hangsúlyt teszik:Jézus a vízen jár.
Mindig itt akadunk el: hogyan járt Jézus a vízen? Különböző elméleteket gyártunk, tudós
misztikusok elmagyarázzák: aki alszik, az néhány grammal nehezebb; hogy hány dekával
vagyunk nehezebbek, amikor meghalunk, és hány grammal vagyunk könnyebbek, amikor
nagy öröm ér, hiszen azt mondjuk: mintha szárnyaink volnának. Van szubjektív érzés, hogy
a szellemi töltés, a nagy boldogság, mintha valóban könnyebbé tenne bennünket.
És ezek a tudományos misztikusok azt mondják, hogy ott a hegyen, az imádságban Jézus
feltöltekezett az Istennel való beszélgetés alatt és olyan könnyű lett, hogy a vízen is tudott járni,
mert a Szellem emelte a könnyűvé tett testet.
Vannak, akik ésszel magyaráznak mindent. Elővették a térképet, megkeresték azt a hegyet,
ahol imádkozhatott Jézus.Látták, négy és fél kilométert kellett futnia, hogy szembe kerüljön
hajózó tanítványaival. A tanítványok áteveztek a tavon,Jézus a tó csücskénél leszalad a hegyről.
Mi az a négy és fél kilométer az Isten Fiának! Jézus akkor gázolt bele a vízbe, mire majdnem
parthoz értek,hiszen benne van a Bibliában, hogy mire beszállt a csónakba, rögtön ott voltak
a parton. Abban a nagy viharban, gomolygásban, úgy látták, mintha Jézus a vízen ment volna.
Mi ne próbáljunk meg magyarázatokat gyártani, és ne legyünk csak csoda-hívők! Nem az a
csoda, hogyan járt a vízen Jézus; Ő maga a Csoda.
Olyan csoda, Aki még az imádságot is abbahagyja, ha az övéi bajban vannak. Az Atyával
van együtt, de otthagyja az Atyával való együttlét örömét, mert az övéin kell segítenie.
Hányszor "elintézünk" valamit így: - Majd imádkozom érted! - Hátha nem imádkozni kellene,
hanem elővenni a pénztárcánkat és ezer forintot adni! Vagy azt mondani: - Gyere az otthonomba,
lakj velünk két-három hónapig, pihend ki magad! - Igen, rengetegszer biztattam mindenkit
szóban és írásban egyaránt:imádkozzunk, mert az a lélek lélegzetvétele. De jaj, ne akkor
imádkozzunk, amikor cselekedni kellene! Ne a könnyebb részt válasszuk!
Jézus elmerülten imádkozott a hegyen, és ott az Atya bizonyára azt mondta Neki:
- Fuss, nézz a tanyítványokra! - Aki jól imádkozik, tudja mikor kell abbahagyni az imádságot.
Ez a másik üzenet.
A harmadik, hogy Jézus úgy tesz, mintha elmenne mellettük. A tanítványok megrémülnek:
"Fantazma!", "Kísértet!". Mindig "fantasztius" számunkra, ha Jézus nem abból az irányból
érkezik, ahonnan várjuk. Néha, nagyon fájdalmasan jön, olykor, mint próba, mint könny.
Egész más irányból,és akkor szinte számonkérjük: hogy tehet ilyet?
De abban a pillanatban, amikor elmenne mellettük, észbe kapnak a tanítványok, valami
jelt adnak. Jézus pedig így szól: "Bízzatok! Én vagyok. Ne féljetek!" - és beszáll a tanítványaival
hánykolódó hajóba.
Jézus nem csak azt mondja:"Bízzatok! Én vagyok. Ne féljetek!", aztán megy tovább, hanem
beszáll a hajóba, vállalja a hánykolódást, vállalja a sorsukat. Eléggé megpróbáltattak a nagy
sikerélmény után, helyükre kerültek. Ott vannak, ahol lenniük kell! És egy osztállyal feljebb
léphetnek. ...
Súlyos üzenet ez! Jézus imádkozik, de amikor kell, akkor nem csak imádkozik, hanem fut,
hogy segítségére legyen azoknak, akiket nem csak biztat, hanem vállalja a sorsukat,
beszáll a hajójukba. ...
És miért érdemes az Ő iskolájába beiratkozni?
Mert ennél jobb iskola ezen a földön nincs.
Kedves Atyánk! Köszönjük, hogy nap mint nap átélhetjük, hogy a mi
nyomorult, hánykolódó,sokszor léket kapott,össze-vissza ütődött életünk
csónakjába is beszállsz, és hogy Te több vagy, mint biztatás. Te vagy a
biztonság, az erő,a jövendő, a holnap. Hogyan is tudnánk elviselni
saját magunkat,egymást és az életet Nélküled,Urunk,Jézus Krisztus!
Áldunk Téged, hogy itt jártál, sőt itt jársz ezen a földön.
Köszönjük, hogy a Te iskoládban, a Te lábaidnál lehetünk.
Gyökössy Endre más könyvei is megvehetők és rendelhetők:
Szent Gellért Kiadó és Nyomda
1053 BP.,Kossuth L. u. 1.
337-28-79; 266-61-61
Itt olvasható néhány előadása:
(Lassan tölt, de ajánlom! :) )
http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/76
