Áprily Lajos: Assisi, jöjj...

Vadjárta út ez, vadcsapás,
moha-szegélye zúzmarás.  

Halkul a léptem. De a vad,
az őz s a szarvas megszalad. 

Pedig kezem fegyvertelen.
Assisi, hívlak. Jöjj velem.  

Nagyobb erőd van, több hited,
a szarvast megszelídited.  

A farkashoz is volt szavad:
megállt a gubbiói vad,  

mert csodát tett keresztjeled...
Az erdőn hadd járjak veled. 

Assisi, szólj. Én hallgatok.
Űzött és nyugtalan vagyok. 

Assisi, mellettem haladj.
Lelkemnek békességet adj!

            .