138.zsoltár

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, *
tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat, *
szemmel tartod jártomat-keltemet.
Jól látod minden utamat, †
hiszen szavam még el sem éri nyelvemet, *
íme, te már jól ismered, Uram.
Minden oldalról körülfogtál, *
és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom, *
oly magasztos, hogy fel sem foghatom.

Lelked elől ugyan hová mehetnék? *
Színed elől hová futhatnék?
Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy, *
ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyait, *
és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed vezetne, *
és jobbod tartana engem.
Ha azt mondom: „Sötétség rejtsen el, *
és boruljon éjbe körülöttem a fény!”
neked a sötétség akkor sem lesz sötét, †
s az éj világos, akár a nappal, *
sötétség és világosság neked ugyanaz.