Vers

Melitskó Saroltának

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

Kínok árnyékaiból,

kínok árnyékaiból

szólok hozzád Istenem.

Kín mar, sujt, temet,

józan eszemet

vak veszélyben,

láncos mélyben

ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra,

Senki sem tör káromra,

bensőm fordul ellenem,