Vers

Fut a gyermek a labda után

leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió anyai kétségen át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

Isten átmegy a világon,
akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll - csend a csendben -
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

Te soha többé nem leszel nyugodt,

S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,

Mert beléd hullott az Isten vetése,

És azt kitépni nem lehet,

Vagy nem mered,

Mert érezed, hogy éned jobbik része.

Azt megteheted, hogy soha se kapálod,

"Uram, állíts szájam elé őrséget,
és ajkam kapujához rendelj védelmet"
Zsolt 141 (140),3

           I.

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
Fogadd egészen.
Vedd értelmemet, akaratomat
S emlékezésem.

Mindazt, amim van és ami vagyok,
Te adtad, ingyen.
Visszaadok, Uram, visszaadok
Egyszerre, mindent.

Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára.
Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat.
Sürgős.” És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.

Uram, mert erősen tart hű kezed,
Bízom csendesen.
Mert szereteted hordoz és vezet,
Bízom csendesen.
A bátorságot, erőt Te adod.
Dícsérlek ! Szent a Te akaratod.

Uram, mert megváltottad életem,

• Tovább