Sík Sándor: Játékszer

           I.

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
Fogadd egészen.
Vedd értelmemet, akaratomat
S emlékezésem.

Mindazt, amim van és ami vagyok,
Te adtad, ingyen.
Visszaadok, Uram, visszaadok
Egyszerre, mindent.

Legyen fölöttük korláttalan úr
Rendelkezésed.
Csak egyet hagyj meg ajándékodul:
Szeretnem téged.

Csak a szeretet maradjon enyém
A kegyelemmel,
S minden, de minden gazdagság enyém,
Más semmi nem kell.

(Loyolai Sz. Ignác imája)

II.

Fogadd el, Uram, fogadd el, Uram,
Fogadd el őt is,
És benne szívem, - szívem és szavam:
A hegedűt is.

Nem hangosan, nem ünnepélyesen:
Némán kínálom,
Nem a megértés moraját lesem
E zűr világon.

Nem mint az elvonuló mennydörej
Visszhangja visszamormol,
És négyszer-ötször búcsúzkodik el
Négy-öt hegyormon.

Úgy vedd kezemből ezt a zönge fát,
Hogy meg se lássák.
El ne sirassák egy zengő világ
Elnémulását.

Mint játékszert, amit a kisgyerek
Magával visz az ágyba,
Selyemnél lágyabb anyai kezek
Elvesznek szép vigyázva;

De még egészen el sem szenderült,
Mellé fektetik újra szépszerével,
S ő álmában is csak a hegedűt
Öleli két kezével.

Feltöltve  2011. nov.19. :

Szakál Antal atya emlékére