Reményik Sándor: Felajánlás

Én Istenem, amit most kér az ajkam:

Teljesüljön be rajtam.

Ha másképpen nem lehet:

Ne vedd el őt,

De végy el engemet.

Testem és lelkemet

Én Neked fölajánlom.

Hisz nem nagy ár

De tartsd meg Őt ez áron!

Porrá omoljon minden alkotásom,

Porrá omoljak én!

Csak a legszentebb, legszebb költemény:

Az Ő élete ne szakadjon félbe!

Rongy hírem-nevem szórd, Uram, a szélbe!

Minden címemet a megmaradásra

Törd össze, rontsd el rettentő kezeddel,-

Csak egy kisfiú ne maradjon árva!

Ő az Igazság szolgálóleánya,

És minden mozdulása tiszta, jó.

Én messze estem Tőled, Istenem:

Szent javaidat eltékozoló.

Hadd vigyen engem a sötét hajó.

Őt hagyd még itt a fénybe.

Áradjon be a százszínű világ

Szín-szerelmes szemébe.

Nézvén a naplementi felleget,

Vegye föl az elejtett ecsetet,

Őt hagyd még itt a fénybe!

Napfényből szőtt palástod védje, óvja,

Amit rábíztál: végeztesd Vele,

Hisz a Te mélységeddel van tele.

Titkodnak Ő nálam nagyobb tudója,

Örök irgalmú, Édes Istenem.

Ó, hagyd még sütkérezni idelenn!

Hisz minden szál virágon

A Te dicsőségedet éli át,

És fel nem tartóztathatják semmi gátak

Hálája zúgó aranyfolyamát.

Ő élő lelket ad a holt világnak,

Amire néz - azon lélek ragyog,

Előle ne vedd el még a napot!

Tudom, vágyol reá,

Hogy szemtől szembe, magad mellett lásd,

Azért osontál sötét angyaloddal

Hozzá, hogy meghallja a nagy Hivást.

Tudom, hogy szereted.

De, Édes Istenem,

Türtőztesd még Te nagy szerelmedet.

Sokkal szentebb nem lesz a közeledbe.

Végy inkább engem el,

Testvérképp magam ajánlom fel,

Ki méltó nem vagyok e kegyelemre.

A Mementót, amit a tenyeremre

Rajzoltál, váltsd be rajtam.

Teljesüljön, amit most kér az ajkam.

.