Pilinszky János: Panasz

Elevenen a csillagok alá,

az éjszakák sarában eltemetve,

hallod a némaságomat?

Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:

az örök hallgatásból,

idegen egeid alól

valaha is kiásol?

Eljut hozzád a panaszom?

Hiába ostromollak?

Köröskörűl a félelem

zátonyai ragyognak.

Számíthatok rád Istenem?

Úgy vágyom közeledre,

dideregve csak hevesebb

a szerelmek szerelme!

Temess a karjaid közé,

ne adj oda a fagynak,

ha elfogy is a levegőm,

hívásom sose lankad.

Légy reszketésem öröme,

mint lombjai a fának:

adj nevet, gyönyörű nevet,

párnát a pusztulásnak.

            .