Gyökössy Endre: Érettem, helyettem és miattam / A Márk-passió II.

                 II.

A másokért felvett kereszt

Mk 15,20-22

²⁰Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. ²¹Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.  ²²Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely. 

A negyvenes évek közepe felé, egy füttyös kedvű, másokkal nemigen törődő, csak a maga kedvteléseit  kereső fiatalember baktatott bakancsosan, hátizsákkal egy kirándulásról hazafelé a bécsi országúton.

Az egyik kanyarnál egyszercsak hosszú menettel találta magát szembe. Géppisztolyos és szuronyos őrök között nők, férfiak, gyerekek, aggastyánok - mellülön sárga csillaggal - egy elhagyott téglagyár felé kanyarodtak. Döbbenten lelépett az árok peremére, míg elhaladtak mellette. Elakadó lélegzettel figyelte, hogyan imbolyog előőte egy görnyedt, öreg ember, kezében spárgával átkötött csomaggal. Néhány lépésre tőle az öreg megcsúszott,csomagja az árokba esett, ő maga pedig lassan, mint a zsák, amelyik eldől, végigesett a földön.

A fiatalember a sajnálat ősi reflexével odaugrott és megkísérelte talpra állítani, s amikor ez sikerült, felvette az árokból a csomagat és azt is az öreg ember kezébe adta, de az újra a földre ejtette.

- Ha sajnálod, hozhatod helyette! - ordított rá káromkodva egy durva katona-hang, s belódította a menetbe. Fél óra múlva már ott ült közöttük a téglagyár hideg betonpadlóján. Olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Szüntelen azt várta, mikor ébred fel.

Egyszer csak egy öreg ember hangja riasztotta fel kábulatából: - Úgy járt fiam, mint Cirénei Simon!

De neki fogalma sem volt,  hogy ki volt az a Cirénei Simon. Jóval később, rettenetes és keserves hónapok után, amikor a családja sok utánajárására mégis kiszabadult, kezdte kutatni, ki is volt az a furcsa nevű ember, aki úgy járt, mint ő.

Akkor tudta meg, hogy az a bizonyos Cirénei Simon egy cirenaikai, afrikai ember volt és éppen Jeruzsálemben tartózkodott, amikor Jézust halálra ítélték. Talán egy kis földje volt Jeruzsálem határában, mint sok más embernek, akik Jehova-hívők voltak, de szétszórtságban (diaspórákban) éltek, és igyekeztek legalább egy kis földterületet szerezni, hogy "otthon" legyenek, ha a nagy ünnepre hazatérnek, s majd egyszer ide temetkezhessenek. Vidáman baktat hazafelé Cirénei Simon kis telkéről s előre örül, hogy a páska ünnepén együtt lehet hittestvéreivel - amikor hirtelen egy menet kanyarodik elé. Még csak fel sem ocsúdik, máris néhány goromba kéz nyúl felé, és egy, a porba leomló alak válláról az ő vállára löknek egy keresztet. Míg fogcsikorgatva elindul vele, azt is megtudja, hogy az a kereszt Jézusé, aki Messiásnak mondotta magát, s meg kell halnia... Azt jól tudja, hogy azért került az ő vállára az a kereszt, mert az arra haladók közül ő volt a színesbőrű, az afrikai. Vele így is lehet bánni.

És tovább kutatva Cirénei Simon életét, azt is megtudta a fiatalember, hogy míg Simon felért a Golgotára, s végignézte Jézus szenvedését - Jézus követője lett! S egész más emberként jött le a Koponyák Hegyéről, mint ahogy aznap reggel elindult kis földjéről. Ezt pedig Pál apostolnak a Római leveléből tudhatjuk, melyben Simon fiát és feleségét köszönti, mint a római gyülekezet hű tagjait(Róm.16,13). Könnyen lehet, hogy ők voltak az első római idők észak-afrikai missziójának az alapítói.

Így tudta meg az a fiatalember, miért mondotta neki az az öreg Krisztus-hívő zsidó: "Úgy járt fiam, mint Cirénei Simon."

Valóban úgy járt! Addig tanulmányozta Cirénei Simon életét, míg az evangéliumok foglya lett: Jézus Krisztusé.

...

A mennyei sík:Miért engedi Isten, hogy Jézus fizikailag, testi módon összeroppanjon a kereszt alatt?

Félve és szorongások között felelek erre a kérdésre, mert nem vagyok Isten titkos tanácsosa, csak csetlő-botló szolgálója- de a szívem mélyéig úgy hiszem: azért, hogy ez a Jézus legyen vígasztalásunk, amikor a lélek kész, de a test erőtlen. Amikor a hitünk még bírja, de a testünk már nem! Amikor a testi kínok között úgy érezzük, nem megy tovább! Hogy ekkor jusson eszünkbe: milyen mélyre adta értünk Isten a Fiát, Jézus Krisztust! A testi összeroppanás mélyére is behatol a Megváltó szeretete - ott sem vagyunk egyedül és elhagyottak.

Az emberi sík pedig: miért kerül Cirénei Simon vállára Jézus keresztje?

Azt hiszem azért, mert ez bármikor, bármelyikünkkel megtörténhet. Egy nap gyönyörű reggelre ébredünk, minden ragyogó és békés körülöttünk. Sőt, még bennünk is - aztán egy pillanat, s máris egy tragédia kellős közepén vergődünk. Egy agyonlapító kereszt súlya alatt. És vinnünk kell azt a keresztet valamilyen ismeretlen helyre - talán a más keresztjét. Olyan keresztet, amely másra van szabva. Keresztet, amelyet nem mi választottunk, s mégse lehet kibújni alóla.

Egy ragyogóan szép, fiatal svájci nő férjhez megy. Tündöklő, boldog hónapok után a fiatal férj megbetegszik. Az asszony éveken át egy haldokló férfi betegápolójává válik - és viszi, viszi férje keresztjét annak a sírjáig. Teljesen érthető lenne, ha ez a fiatal asszony megkeseredett volna keresztje alatt - de nem. Férje halála után diplomáciai szolgálatba áll, és ebben a szolgálatban is derűs és sugárzó. Itt is élt egy darabig Budapesten, s innen kérte magát egy nagyon nehéz posztra, egy fiatal afrikai köztársaságba, Ghánába, hogy ott majd beléphessen a missziói munkába, Jézus Krisztus szolgálatába. Kereszthordozása közben, egy betegágy mellett - felismerte Krisztus keresztjének titkát, s ami akkor rázuhant, azt most már önként vállalja.

Egy asszonynak minden vágya, hogy gyermeke szülessék. Mindene megvan, jómódú, orvos felesége - csak gyermekük nincs még. Aztán kettő is születik. Midkettő gyengeelméjű. Eltelik két évtized, és viszi ezt a kettős keresztet, zokszó nélkül - amikor férjét szélütés éri és azóta mozdulatlanul, bénán  fekszik, minden önellátásra képtelenül. Két gyengeelméjű nagy fiú, egy szélütött férfi, és egy pici, törékeny testű nő - Krisztusban. Meglátogattam őket, és amiokr eljöttem tőlük, már a lépcsőházban ezt a nevet adtam ennek az asszonynak: Cirénei Simona. Mert mélyen hívővé lett ez alatt a hármas kereszt alatt.

Hadd emlékezzem meg még egy ilyen asszonyról, aki intézetből vett magához egy árva gyermeket. Évek múlva kiderült, hogy a gyermek iszonyú terheltségeket és örökségeket hozott magával ismeretlen szüleitől. A férje már többször el akarta zavarni a gyermek miatt s vele együtt - de az asszony újra és újra kezdve harcol a gyermekért. Sokszor titkolja annak bűneit, ha lop, fizet helyette - mégis szereti, csókolja a fiúcskát, és térdelve, imádkozva, minden pénzét a gyerekre költve, viszi, cipeli, hordja a keresztjét! Egyre mélyülve hitében és Urában.

Hogy mi ezeknek a kereszteknek a titka? Mi ezeknek a kereszteknek az isteni s emberi értelme?

Isteni értelmüket Jézus szavai hordozzák:"Vegyétek fel magatokra az én igámat... mert az én igám jó (ez az eredeti szöveg!), és az én igám könnyű..." (Mt 11,29-30)

Ha most megidézhetnénk Cirénei Simont  és megkérdezhetnénk, mit élt át Jézus keresztje alatt - azt hiszem, effélét mondana:- Eleinte én vittem Jézus keresztjét, ezt a szörnyű igát, de aztán úgy éreztem, mintha az vinne engem! ...amíg vittem és feltekintettem, ott láttam magam mellett a Krisztust. Keresztet vivő, keresztet hordozó embernek lehet-e nagyobb, boldogabb tapasztalása, erőforrása,mint maga mellett tudni, érezni, látni Jézus Krisztust? Cirénei Simonnak, feleségének, fiának a neve be van jegyezve az Élet könyvébe, a Bibliába az idők végezetéig - mert ég és föld elmúlnak, de a feljegyzett Életnek Beszéde fennmarad örökké. ...

S mi az emberi értelme? Azt hiszem az - legalább is így tapasztalom: azzá leszünk alatta, akivé lennünk kell! Jézus-féle emberré! Mert vannak, akiket Isten keze kereszt alatt vés, farag, metsz ki - emberré!   ...

Az a fiatalember, aki éppen úgy került véletlenül  a kereszt, más keresztje alá, mint egykor Cirénei Simon - ott a bécsi országúton -, így fejezte ezt ki: - Áldásomra volt az a szörnyű emlék! Cinikus, csak magamra néző, önző életet éltem addig; az az élmény adott más irányt az életemnek: másokért élni!